Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Gebei Sándor: A Rzeczpospolita "törökellenessége" a 17. század derekán

1645. évi linzi pacificatio után, de komoly feltételekkel és garanciák kikötésével. A királynak tudnia kell azt - hangsúlyozta Rákóczi -, hogy az erdélyi lépéseket „a török torkában való lételünk" befolyásolja, tehát „hazánk [Erdély - G.S.] veszedelme nélkül", azaz Erdély megvédelmezésének, megőrzésének garantálása fejében foghat csak fegyvert a törökre.6 Addig „lehetetlenség vagyon abban, hogy aperte opponálhassuk és declarálhassuk magunkat a török ellen" - fűzte tovább a gondolatot Rákóczi -, amíg „a két Oláhországot", vagy legalább Moldvát,,« minket hátra nem hagynak" a szövetségesek. Ez a megelőlegezett győzelem Erdély biztonságát még nem szavatolná, hiszen Magyarország „Budától fogva Tömösvárig" janicsárokkal, szpáhikkal van tele. Ennek ellensúlyozására az óvatos fejedelem a következőket óhajtotta: „kívántatnék, hogy ő felesége continue mellettünk tartana” 6000 német gyalogost, 2000 kopjást, 2000 kozákot „a maga költségén". Ez a segélyhad a fejedelem parancsnoksága alá tartozzon, sőt „hol, meddig és micsoda ordinanciával” foglalkoztatnák a zsoldosokat, az is a fejedelem akaratától függene. Rákóczi is érezte, hogy ez a követelés túllő a célon, ezért az egyezkedéseket sem zárta ki. Az első lépésben 6000-re, de ha mindenképpen akadályok mutatkoznának, úgy 4000-rel is beérte volna a fejedelem. Kikötötte azt is Szerencs, Ónod, Munkács, Makovica stb. örökös ura, hogy „mindenféle hadakat őfelsége birodalmában" (=Lengyelországban, Litvániában egyaránt) szabadon zsoldba fogadhasson, „mindenféle fegyvert és mumtiokat" vámmentesen, 30-ad fizetés nélkül (absque tricesimarum solutione) a Rzeczpospolita területéről kiszállíthasson. A várható hadizsákmány elosztásáról (de praemio et fructu belli) is megállapodást sürgetett a potenciális erdélyi szövetséges. Rákóczi egyáltalán nem szerénykedett, amikor a conjunctio armorum fejében elvárta, hogy a Rzeczpospolita évente 200 ezer (minimum 150 ezer) tallért - két részletben - fizessen, plusz a töröktől „akár hol is visszaszerzett területeket in perpetuum" Erdély megtarthassa. Havasalföldet úgyszintén magának követelte a fejedelem, („a mi birodalmunk alá adnák in perpetuum") mert a havasalföldi vajdát éppen ő „promoveálta a vajdaságba. Vereség esetén magának és családjának menedéket, illetve rangjának megfelelő anyagi biztonságot várt el.7

Ha az „Öreg” Rákóczi kikötéseit összességében mérlegre tesszük, megállapíthatjuk, hogy a szövetségért igen magas árat szabott. Felvetődik a kérdés: vajon, szántszándékkal konstruált egy olyan túlbiztosított szerződést, amely a Rzeczpospolita számára megfizethetetlen volt? Vagy inkább Rákóczi óvatosságáról és megfontoltságáról árulkodik a Radziwill hercegre bízott üzenet?

Ismerve a 30 éves háborúba való bekapcsolódásának, illetve a hadakozásból

6 EOEX.443.

7 EOEX. 446-448., Nagy 1984.191 -193.

139