Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Komjáti Zoltán Igor: A katonai ellátás problémái és azok következményei az 1664-es felső-magyarországi hadjárat idején
süket, vagyis a most megszabott összeg dupláját. Mednyánszkyt ez nem érdekelte, hanem megírta Kohárynak, hogy őneki is parancsol a grófné, amit ő mond neki, azt kell cselekednie, lévén ő csupán alattvaló. Ha az asszonya utasítást ad arra, hogy magasabb bért fizessen ki a tiszteknek vagy, hogy adja ki egyúttal a júliusi zsoldot is, ő azonnal engedelmeskedik, de addig csak azt adja ki, ami elő van írva neki, és a júliusi zsoldot is csak augusztus elején adja oda. Mednyánszky kérte tehát Koháryt az egyenetlenségek elsimítására, hogy írjon ő és a nádor az úrnőjének, és kérdezzék meg a véleményét a dolgokról, és egyben küldjenek neki Biszterecre olyan kimutatást, amelyben a többi vármegyében szokásos zsoldösszegek vannak feltüntetve, hogy neki is legyen összehasonlítási alapja. (Az utóiratból kiderül, hogy Szobonya még aznap elfogadta, és felvette a megszabott kevesebb összeget, és a katonákét is elvitte.)16 A pénz átváltási rátája máskor is okozott problémát. Bizonyos, Nagyugróc környékére telepedett szabadhajdúk fizetést kaptak idősebb Bercsényi Miklóstól, de nem a kialkudott összeget számolták le a kezeikhez, mert kevesebb pénzt hoztak a kelleténél, ezért (hogy a tisztek fizetése is kiteljen ebből) csökkentetten adták oda, ami azért is kellemetlen volt a szabad hajdúkra nézve, mert az északnyugat-magyarországi átváltási ráta miatt amúgy is kevesebbet ért a kifizetett pénz.17 Érdekes módon Pozsony vármegye magisztrátusának nem nyerte el a tetszését, hogy az oda irányított katonaság fizetését odaküldi a nádor. Lippay György esztergomi érsek, aki ideiglenes főispán is volt abban az időben, meghagyta a vármegyének, hogy írjanak ugyan Wesselényinek, de voltaképpen fogadják el a parancsolatot, mert az a vármegyei fogadott hadak ellátását is meg fogja oldani.18 Volt olyan eset is, amikor a magyar katonák saját lovukat adták el megélhetésük érdekében. Az előbb említett Szobonya István magyar kapitány Nyitra visszavételének idején ígéretet tett egy Neuwirth nevű császári lovassági kapitánynak, hogy a lovát eladja neki, és a német előleget is adott, mert a teljes ár nem volt nála. A lovat azonban mégsem kapta meg, mert az ostrom után a magyar és a német sereg szétvált, és mivel messzire távolodott egymástól, a két kapitány nem tudott egymással ismét találkozni. Neuwirth szerette volna minél előbb megszerezni az említett lovat, és levélben kérte a Nagyugrócon tartózkodó Koháry Istvánt, hogy lehetőség szerint minél előbb járjon közben 16 MNL OL C 1294. tekercs N8 15420, ($ABB, Koháry-család levéltára, Pars V), Mednyánszky János levele Koháry Istvánnak (Biszterec, 1664. július 2.). 17 MNL OLE 199,4. doboz, 61.pallium, föl. 13-14., Archivumfamiliæ Wesselényi (1583-1732), Koháry István levele Wesselényi Ferencnek (Nagyugróc, 1664. május 26.). 18 MNL OL E 199, 5. doboz, 65. pallium, fol. 166-167, Archivum familiæ Wesselényi ( 1583— 1732), Lippay György levele Wesselényi Ferencnek (Pozsony, 1664. május 20.). 118
