Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)

Sudár Balázs: Török hadak Magyarországon, 1663-1664

takaródét fújt: Gúlánál átkelt a Vágón, majd a császári sereg cseklészi táborába vonult, ahol Montecuccoli is tartózkodott A Vág vonalát a magyar erők tartották szemmel.

Mindeközben zajlottak a tárgyalások a két fél között, s a fegyverszünetet immár az északi frontra kiterjedően is megerősítették Érsekújváron, szeptember 26-án.73 Ezzel a hadműveletek ténylegesen véget értek. Október közepén a nagyvezír seregével már Budánál járt, ahonnan a tatárokat hazabocsátotta. Ök Temesváron és Havasalföldön keresztül tértek vissza a Krímbe. Fázil Ahmed azonban ismét a hódoltsági telelés mellett döntött, székhelyét ismét Belgrádban ütötte fel.

Minderre azért lehetett szükség, hogy a béke megerősítését biztosítsa, amelynek több érzékeny pontja is volt. Ezek egyike, Székelyhíd várának lerombolása - s ezzel a váradi tartomány helyzetének alapos megerősítése -, s az erdélyi határszakasz kijelölése különösen nehéz feladatnak ígérkezett. Fázil Ahmed ezzel a régi veteránt, Jakováli Haszant bízta meg, aki 1664 végén meg is érkezett Erdélybe. A munkálatok lassan folytak, a várrombolásra végül 1665. január 9. és február 5. között került sor.74 Március 2-án befutott Belgrádba a szultán megbízottja, Kara Mehmed is, aki Bécsbe tartott a béke ratifikációja végett. Mindez megnyugtatóan hatott a nagyvezírre, aki még a hónapban visszautazott a birodalom fővárosába.75

Fázil Ahmed távoztával közel 20 évre visszazökkent az élet a régi kerékvágásba: nagy hadjáratokra nem került sor, a helyi erők azonban éberen figyelték a keresztények minden mozdulatát, s készen álltak a beavatkozásra. Ezt az időszakot ugyan a visszafoglalás előszobájának szoktuk tekinteni, a török hódoltság agóniájának, pedig korántsem erről volt szó. A Köprülük reformjai beértek, az oszmán csapatok sorra aratták győzelmeiket a legkülönbözőbb frontokon, s a hódoltság is ekkor érte el a legnagyobb kiterjedését. Keserves, reménytelen 20 év következett: a helyzet reális szemlélői pontosan tudták, hogy a török hadak kiűzésére még nem jött el az idő.

73 Szilahdár 1928.367.

74 Koncz 1890.; Bagó 2006.

75 TMLIII,441.

108