Bujdosó Pap Györgyi et al.: Várostromok és Közép-Európa Zrínyi Miklós (1620-1664) korában - Studia Agriensia 34. (Eger, 2017)
Sudár Balázs: Török hadak Magyarországon, 1663-1664
a portai janicsárokkal és az udvari lovasság egy részével észak felé indult. A nagy hó miatt azonban alig tudtak előrehaladni. Gürdzsí Mehmed sem járt jobban: Siklósra tette át főhadiszállását, de a kirendelt hadak csak nagyon lassan gyülekeztek, elsősorban a helyiek jöttek, Simontornyáról, Koppányból. Pécset a jelek szerint a helyi erők tartották, különféle forrásaink Murádról emlékeznek meg, aki talán a korábban már említett Diláveroglu Murád pasával lehet azonos, illetve az ellenállás hősének az éppen Pécsen tartózkodó Mürtezá mohácsi béget nevezték meg.35 Az ostrom során jöhetett a híre annak, hogy maga a nagyvezír is mozdulni készül: talán ezért indult Zrínyi az eszéki híd ellen. Útközben, Szalatnánál jelentősebb török-tatár csapatba akadtak, ők feltehetőleg Siklósra igyekeztek Gürdzsí Mehmedhez, a magyarok közeledésének hírére azonban kereket oldottak. Zrínyi február elsején ért a Dráva-hídhoz, menetből elfoglalta az északi hídfőt védő dárdai palánkot, s nekilátott a híd elpusztításának. Valószínűleg nagy szerencséje volt, hiszen a híd védelmére szánt erők pasájukkal együtt éppen Siklóson várták az erősítést. Ez magyarázhatja, hogy hogyan tudta Zrínyi komolyabb ellenállás nélkül elpusztítani a hatalmas építményt. A Pécsre visszatérő lovasság azt tapasztalta, hogy a várostrom keveset haladt, viszont minden bizonnyal tudatában voltak annak, hogy a törökök előbb-utóbb támadásba lendülnek, ezért döntöttek a visszavonulás mellett (február 6-7.). Babócsától azonban Segesd felé fordultak, s az erősség bevételével (február 12.) teljessé tették a Kanizsa körüli gyűrűt A hadjárat itt ért véget, a csapatok innen vonultak téli szállásra. A téli hadjárat sikerének a titka részben a meglepetés erejében lehetett, maga a nagyvezír sem értette, hogy honnan került elő ekkora támadó sereg, s hogy erről a végvidéki törökök miért nem tudtak.36 Másrészt nem hagyható figyelmen kívül a hatalmas erőfölény: Zrínyi és Hohenlohe 20-25.000 emberével szemben a helyben telelő pasákkal együtt sem állt több rendelkezésre 10.000 töröknél, azok is szétszórva teleltek. Hiába ült Kanizsán - Zrínyiék hátában - Fázil Ahmed egyik legvitézebb pasája, Kaplan Musztafa, néhány ezres kontingensével a támadó tömeg ellen tehetetlen volt. Ugyanez igaz a Siklósba zárkózott Gürdzsí Mehmedre: hiába volt ő a védekezés kinevezett vezetője, csapatok nem álltak a rendelkezésére. Amikor egyébként - már Zrínyiék távozása után - a török sereg összeállt, kb. 10.000 főt számlált, ami még mindig kevés lett volna az ellenállásra. A törököket érthető módon alaposan megrázta a váratlan csapás. Az eszéki híd elpusztítása érzékeny, de nem pótolhatatlan veszteség volt, a jelentősebb várakban nem esett komolyabb kár, ám Kanizsa lényegében elszigetelődött, s Zrínyi módszeresen pusztította a környéket is, s ezzel az ellátási lehetőségeket nagyon lecsök35 SzilahdAr 1928.312. 36 Szilahdár 1928.312. 99
