Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Buzás Gergely: Koraközépkori udvarház Abasáron
BÚZÁS GERGELY A kápolnákkal egybeépített téglalap alakú palotaépületek már a 9. századtól ismertek a Kárpát-medencéből: Pécs és Dévény feltárt Karoling-kori palotái csak a kápolnák arányaiban nagyobb és háromkaréjos alaprajzában térnek el az abasári palota első fázisától.10 Az abasárihoz jobban hasonlító elrendezésben már all. század elejéről ismerünk kicsiny, egyhajós ká-9. A palotaépületet a rotundával összekötő híd keleti pillére, 2007 (fotó: Fodor László) polnával egybeépült téglalap alaprajzú palotaépületeket német területről: ilyen Bamberg püspöki palotája az 1020-ban Szent Tamás és Szent Katalin tiszteletére felszentelt kápolnájával, a kölni érsekek 1000 körül felépült xanteni Pfalza, az abasárihoz hasonló, egyenes szentélyzáródású kápolnával, vagy a hersfeldi apátság mellett feltárt, régészeti pénz-datálás szerint 1050 után épült palotaépület egy félköríves apszisú kápolnával.11 A téglalap alakú épület mellé utólag felépült rotunda templomként való azonosítása meglehetősen egyértelmű, bár keleti fele, ezáltal a szentélye nincs feltárva. A tér belsejében egyetlen szabadon álló pillért sikerült eddig feltárni, de egy másikról is vannak adataink. Ezek alapján négy darab, szabályos négyzetet alkotó pillérrel számolhatunk. A belső falpillérek és pillérek elrendezése között nem fedezhető fel összefüggés, így a falpillérek feltehetően nem boltozat tartására, hanem a belső falsíkok tagolására szolgáltak. A szabadon álló pillér kis átmérője szintén ellentmond annak, hogy boltozat hordására tervezték volna, 10 Tóth Zs. 2015:1-31. UlLÁS 2011.19-39. 11 Binding 1996.213-216. 10. A rotunda bejárata a keleti hídpillérrel, 2007 (fotó: Fodor László) inkább könnyebb szerkezetű fafödémet valószínűsítünk felette. A belső pillérek minden bizonnyal egy karzatot tarthattak. Erre utal az, a rotunda nyugati, külső oldalán feltárt pillérpár, ami a téglalap alakú épület sarkával köti össze a rotundát. Ennek formája és elrendezése egyértelműen egy boltozott hídszerkezetre vall, amely összekötötte a téglalap alakú épület emeletét a rotunda emeleti szintjével. Mivel a rotunda keleti részében is van adatunk egy belső pillérről, így nem valószínű, hogy csak egy nyugati karzatról lenne szó, hanem inkább kétszintes kápolnáról. Csupán a maradványok alapján egyelőre eldönthetetlen, hogy a pillérek által tartott födém teljesen zárt volt-e, vagy pedig a középső szakaszban áttörték, illetve, hogy a pillérek az emeleti szinten is folytatódtak-e, és tarthattak-e esetleg egy középső tornyot is. E kérdésekben jelenleg csak az analógiákra támaszkodhatunk. A centrális, belső pillérekkel tagolt, emeletes kápolnák alapformája már a keresztény építészet kezdeteinél feltűnik. Ostípusuk az I. Constantinus császár által a 4. század első felében emelt jeruzsálemi Szent Sír templom rotundája és az ugyancsak I. Constantinus császár és fia Constantius által 327-341 között, az antiochiai császári palota mellett épített, csak írott forrásokból ismert palotatemplom, az Arany Oktogon.12 Eme előképek alapján e templomforma különösen a római birodalom keleti felében vált népszerűvé a 4-6. század között, de a 6. században megjelent Itáliában is. Itt legnagyobb hatású képviselője az Itália későantik-koraközépkori fővárosában, Ravennában emelt San Vitale templom lett. Mikor Nagy Károly császár 800 körül a Nyugat-Római Birodalom restaurálását tűzte ki célul, ezt a ravennai templomot tekintette mintaképnek az új császári székhelyén, Aachenben emelt palotatemploma számára. A tizenhat-szögű palotakápolna belső terét nyolc pillér tagolta, és e nyolc pillér emeleti karzatot, valamint a templom tetőzetéből kiemelkedő nyolcszögű tornyot tartott. A császári trónnak is helyet adó emeleti karzatot hosszú, emeletes folyosó kötötte össze a palota aulájával. Nagy Károly aacheni palotaépülete és palo-12 Krautheimer 1986.74 78. 15
