Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Nagy László: Az egri várban 2014-ben végzett főbb régészeti munkák ismertetése
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. mást, mint, hogy a gépi munkát folyamatosan felügyeltük, és a gép által kiszedett földet a lehető legalaposabban átkutattuk, a leleteket a kimarkolt földből kiszedtük, továbbá ügyeltünk arra, hogy ha a markoló bármilyen in situ objektumot talál, azt a lehető legteljesebben dokumentáljuk. Ennek köszönhetően sikerült eredeti helyzetében megtalálni és dokumentálni tíznél is több ágyúgolyót; melyekről egyelőre nehezen eldönthető, hogy az ágyúdombba csapódott, vagy pedig az ágyúdombon tárolt, de valamiért később földbe került ágyúgolyók lehettek-e. Ennek végeztével a következő nagyobb munkaszakasz a bástya délnyugati, nyugati és északnyugati oldalán végigfutó félkörívesként megmaradt (egykoron a bástya döntő részét körbevevő) fal megtisztítása volt. Mivel e területre munkagép csak egy rövid szakaszon tudott feljönni, ezért a kivitelezők döntően kézi munkaerő alkalmazásával végezték el a munkát, melynek célja a fal állapotának felmérése volt: mivel a felújítási tervek szerint erre ült volna rá egy újonnan építendő falazat (az eredeti kiegészítése), ezért statikai szempontból elengedhetetlen volt pontos vastagságának és állékonyságának vizsgálata. A felméréshez pedig a falon levő, tetemes mennyiségű, rézsűsen ráfolyt földet előbb el kellett hordani. A munka nehézségei ellenére sikerült meghatározni a fal szélességét, mely 3-3,5 m között változik (23. kép), az elhordott földből jelentős mennyiségű leletanyagot gyűjtöttünk, illetve a fal felett az ágyúdomb szinte teljes nyugati metszetét le tudtuk dokumentálni, és azonosítani tudtuk Kozák Károly néhány korábbi kutatóárkát is.1 ' Sajnálatos tény volt, hogy a fal déli végének utolsó 2 m-es szakaszát - mivel statikailag olyan rossz állapotban volt, hogy arra építeni nem lehetett, ráadásul igen közel állt a leszakadáshoz, veszélyeztetve ezzel minden, a fal alatt dolgozót - el kellett bontani. A lebontott kőtörmelékben a fal építésekor egykor használt kötőgerendák nyomait figyelhettük meg. A következő munkafázist már a bástya aljában végeztük, a Hippolit-kaputól északra, azzal szemben elhelyezkedő, 16. század középső harmadában épült, északnyugat-délkeleti irányú falnál. A kivitelezési munka előkészítéseként egyrészt a fal vastagságát kellett meghatározni, és kiderült, hogy az északnyugatról délkelet felé vastagodik: míg északnyugati végén a falkorona vastagsága a 0,5 m szélességet is alig éri el, addig délkeleti végén, a kelet-nyugati irányú folytatásához kapcsolódó részen ennél jelentősen vastagabb, már a 2 m-t is meghaladja. E falnál a falkorona vastagsága mellett lehetőségünk volt a járószint alatt is kisebb kutatásokat végezni.17 17 18 Itt rendkívül érdekes eredményekre jutottunk: egyrészt a fal északnyugati részén egy kisebb teherhárító ív 1,8 m széles ívrészlete került elő, másrészt pedig a fal középső és délkeleti része előtt ásott kisebb szelvényekben a Szép bástyánál korábbi épületek falmaradványaira bukkantunk. Legfontosabbnak ezek közül az itt ásott 2. sz. szelvényt tekinthetjük, melyben a felszíntől 120-160 cm mélyen egy szinte pontosan észak-déli irányú, átlagosan 80 cm 17 Ezeket lásd: Kozák 1969.188-189.2. sz.äbra. 18 Az itt ásott három kisebb kutatószonda megnyitására alapvetően nem örökségvédelmi, hanem statikai szempontokból volt szükség, hogy a falazat felszín alatti részeinek állapotát is meg lehessen vizsgálni. Ez azonban kiváló lehetőségnek bizonyult egy kisebb régészeti kutatásra is. 23. A Szép bástya nyugati falának megtisztított részlete (fotó: Giber Mihály) széles fal közel 2,5 m hosszú szakaszát találtuk. (24. kép) A fal jól láthatóan befut a Szép bástya alá, így északi vége nem volt kutatható, de nem tudtuk meghatározni déli végződését sem, mely túlnyúlt a szelvényünkön. Kora bizonytalan, csak annyit állapíthatunk meg róla, hogy a 16. század közepénél korábbi épület maradványa lehet. A Szép bástyánál végzett munkák sorában a következő, és egyben utolsó az előbb említett északnyugat-délkeleti irányú fal folytatásának kutatása volt, mely annak délkeleti sarkától indulva kissé északkeleti irányban haladva köt bele a Perényi-falba. Ebből a munkálatok megkezdésekor szinte semmi sem látszott, mivel a bástya déli oldaláról ide lefolyt, lezuhant földtömeg teljesen beborította. Egyedül a Perényi-falhoz csatlakozó, magasabban megmaradt részének kb. 2 m széles része volt korábban is látható, de a fal döntő része teljesen föld alatt volt. Ezt a területet, a Hippolit-kaputól keletre eső, középkori déli várfal - Perényi-fal - Szép bástya déli fala által határolt falszorost szinte teljesen beborította a bástya déli oldaláról lekerült földtömeg. Mivel itt a vári felújítási projekt keretében egy átjáró kerül létesítésre a Gergely-bástya belsejébe, ezért a falszoros kitakarítása és helyreállítása alapvető fontosságú volt. Az óriási mennyiségű omladék elhordása gépi erővel történt meg. Már a munkák kezdetén feltárult a bástya déli falának meg-86 24. A Szép bástya délnyugati oldalán levő Iái közepén ásott, 2. sz. kutatóárokban talált fel dél és nyugat felől (fotó: Nagy László)
