Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Nagy László: Az egri várban 2014-ben végzett főbb régészeti munkák ismertetése
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 2. 12. A belső várudvarban a feltárási terület északi télében előkerült kavicsos járófelület (fotó: Nagy Lászl távolítottuk el, mivel ebben a vastagságban csak a modern kori udvarszint teltöltése jelentkezett. Ezután kézi erővel végeztük a bontást. A teljes feltárási területen 120 cm mélységig haladtunk le, hogy a fektetendő ivóvízvezetéket a fagyhatár alatt lehessen földbe helyezni, a szelvények szélessége pedig 1 -1,2 m volt. A munkaterület legnagyobb részén kora újkori, illetve újkori feltöltési rétegeket találtunk; előbbiek anyagában a későbbi feldolgozás során érdemes lesz külön figyelmet szentelni a nagyobb számban előkerült habán edénytöredékeknek. Az ásatási terület déli részén egy kora újkorra keltezhető, nagyobb égett réteg került elő 120-140 cm mélységben ( 11. kép); illetve ehhez kapcsolódóan egy kavicsos udvarszintet is azonosítani tudtunk. (12. kép) Sajnos a pontos datálást lehetővé tevő éremleletek nélkül, melyek itt egyáltalán nem ke-13. A belső várudvarban a feltárási terület déli részén talált tufakő falazat (fotó: Nagy László) rültek elő, utóbbi két réteg kora egyelőre bizonytalan, csak a néhány, felszínükön talált kora újkori kerámia utal keltezésükre. Feltűnő, hogy a kora újkor alatt késő középkori rétegeket, objektumokat, szinteket egyáltalán nem észleltünk, viszont a tél tárt terület északi részén Árpád-kori kerámiaanyaggal keltezhető rétegek is előbukkantak. Feltételezhető, hogy a kora újkorban nagyobb tereprendezés történhetett az udvarban, mely során a késő középkori rétegeket teljesen eltüntették. Erre utal az is, hogy Kozák Károly fentebb említett 1986-os munkái során sem kerültek elő késő középkorra keltezhető rétegsorok! Az Árpád-korra keltezhető rétegek kerámiaanyaga jelenleg is feldolgozás alatt van, ezek mellett viszont mindenképpen megemlítendő két, jó állapotban megmaradt, Árpád-kori rétegből előkerült malomkő, melyeket sikerült épen kiemelnünk a szelvényekből. Az ivóvízvezeték nyomvonalának déli szakaszán egy vékony, 40-60 cm vastag, nem túl mélyen alapozott tufakő falazatot (13. kép) is találtunk. Ennek létét már korábbi szakfelügyeleti munkáink során is dokumentáltuk, viszont a feltárás során lehetőségünk volt egy kis szakaszon megkutatni teljes szélességében, illetve megfigyelni az alapozási mélységét; így kiderült, hogy egy 40-50 cm széles és 100-110 cm magasan megmaradt falról van szó, melyet sárga agyagos rétegre, nem sokkal a természetes szikla fölé emeltek. Egyelőre nem tudjuk sem azt, hogy milyen épület része lehetett, sem pedig azt, hogy milyen korra datálható. Ennek megállapításához további kutatásokra lenne szükség. A feltárás legnagyobb eredményének a rétegviszonyok mai felszíntől mérve átlagosan 120 cm mélységig történő vizsgálatát tekinthetjük: a közel 32 m-es egybefüggő szakaszon dokumentált metszetfalak a későbbi (az előkerült leletanyagok vizsgálatával együtt végzendő) feldolgozás során jó képet adhatnak az udvar történetéről, és összehasonlításuk az 1986-ban az udvar közepén és más részein készült metszetekkel pedig további érdekes eredményeket jelenthet. Az alsó várudvarban végzett feltárás A belső várudvarbeli feltárással megegyező okból, tehát egy új vezetéknyomvonal építése kapcsán a Főtiszti épülettől északra, az igazgatósági épület déli oldalán, az épület kapualjától az ún. Ispotály-pince északkeleti sarkáig - mivel korábbi régészeti kutatások nem érintették, ezért bolygatatlan területnek volt tekinthető - megelőző feltárást kellett végeznünk. Az elérendő mélység a felszíntől számítva 120 cm volt, hogy a vezetéket a fagyhatár alá lehessen fektetni, a szelvények szélessége pedig 1 -1,2 m volt. Oszszesen 32 m2 területen végeztük el a feltárást, de ez a kis terület minden másnál nagyobb izgalmakat hozott. Mivel a belső várudvarral ellentétben itt nem számítottunk vastag modem feltöltési rétegekre, ezért a felszíntől kezdve kézi bontást alkalmaztunk. Sejtésünk helyesnek bizonyult: a felszíntől számított 5-10 cm után (mely gyakorlatilag a jelenlegi járószint, gyep vastagsága volt) azonnal régészeti korú rétegek jelentkeztek. A helyenként recens leletekkel kevert felső rétegekben (melyek valószínűleg utólagos beásások maradványaiként kerültek ide) elsősorban kora újkori, illetve 18. századi leletek kerültek elő, ugyanakkor szórványosan Árpád-kori edénytöredékeket is találtunk, melyek jelzik a felső réteg kevert, bolygatott jellegét. 80
