Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Kárpáti János: A Dobó-bástya elpusztulásának valódi okai
KÁRPÁTI JÁNOS károk keletkeztek, és a jövőben is várhatók. Ahogyan már jeleztem, az Almagyar-domb felől védtelen a vár ma is, csakúgy, mint a 16. században. Mivel a külső vár egykori területe fölött magasodó Almagyar domb tetejére egy egész új városrész épült, ha ott víz-főnyomócső törés keletkezik a föld alatt, a forrásvízi mésztufa lyukacsos szerkezete nyomban a belső vár területére vezeti a vizet, ellenőrizhetetlenül és láthatatlanul. Az említett Sánc városrész területe 1994 óta gázvezetékkel is ellátott, ha gázcső szivárgás lép fel, a levegőnél nehezebb gáz a lyukacsos kőbe lenyomul, és ott tárolódik stb. Elképzelhetetlenül nagy károk keletkezhetnek, a ma még viszonylag épségben lévő belső vár maradványaiban. A Provizori palota alatti dézsmapince ma már sávpillér szakadásban van, helyreállítását szükséges szorgalmazni, megvalósítani a már kész terveket! Az idő teltével költségei az eredetit jócskán túlszárnyalhatják, mivel a probléma felismerése, a megvédésére készült tervek elkészülte óta is több mint két évtized telt el. Egyre gyorsuló állapotromlás tapasztalható a feltárt rommaradványon és lent a dézsmapince mélységében is. Az északi várjál nagy szakaszán üregek húzódnak feltáratlanul, 1986 óta tudjuk, hogy ez sürgős beavatkozást igényel! Míg nem ismerjük, milyen állapotok uralkodnak alul, addig kiegészítésekkel nem terhelhetjük a várfalmaradványt. A régi tervek már nem helytállóak a mai valóságban. A Püspöki palota keleti vége 1694-ben leomlott, alatta természetes és ember vágta üregek húzódnak, melyek a palota alatt, és az előtte elterülő tér mélyén is folytatódnak! Minél előbb szükség lenne megismerésükre, feltárásukra, mert csak azt követően van esély a kiértékelésre, a palota jelenkori, tűrhető állagának folyamatos megőrzésére, és nyílna lehetőség későbbi kiegészíthetőségére is. Nyugati, felújított, emeletre vezető lépcsőfeljárója már több éve szétfagyott, a gótikus íves árkádsor pillérei meglehetősen kifogásolható állapotúak, itt komoly statikai veszélyhelyzet kialakulásának lehetünk tanúi. Az egykori omlás határán, a földszinten megtalált középpillér 2009 óta kívülről nyitott és folyamatos hőhíd éri, sőt azt a falat is, amelyben másodlagos elfalazásban előkerült. A tapasztalt jelenség szintén hozzájárul ahhoz, hogy az oromfal alja, azóta a hőhíd miatt, gyorsuló ütemben pusztul, olyannyira, hogy ma már jelentős állapotváltozásról tanúskodnak az emelet szinti kiállítótér 1. termének folyamatosan táguló repedései is. Itt láthatjuk, a jelenlegi keleti oromfal mozgásban van. Amíg meg nem ismerjük a korábbi és a mai változásokat előidéző föld alatti helyzetet, addig nem beszélhetünk felelősséggel a Püspöki palota keleti vége kiegészítésének építési terveiről sem. Az oromfal állapotromlása fenyegeti az északi várfal ide eső maradványai alatti - föld alatti - térség szükségszerű, szakszerű kutatásának lehetőségeit. Az időhúzással végül sakkmatt helyzet is előállhat, hogy a fontosabb, a föld alatti térség nem kutatható a palota keleti oromfala statikai problémái miatt, és ez természetesen fordítva is igaz lehet. A kialakulóban lévő helyzetet, időben jeleztük még 2009-ben, s mivel azóta érdemi változás nem történt ebben az ügyben, a jelen konferencián ismét rámutatunk a veszély fokozódására. A székesegyházak romterülete ma is veszélyeztetett helyzetben van. Ugyanis, noha a románkori székesegyház helyreállítása újra megtörtént, kijavították a hibákat, de a műkő továbbra is fedi. Az eredmény: az eredeti kőanyag pusztulása tovább tart, a lefektetett dréncső pedig nem működik. Ugyanis a víz a tőle megszokott gravitációs utat választja, nem hajlandó a dréncsőbe gyűlni. A víz az általa megszokott fedőrétegeken megáll, nem tud áthatolni rajta, ha azonban máshol megtalálja a forrásvízi mésztufát, nagy felületen a lyukacsos darázskövet, oda tart, és leszivárog a mélybe. A székesegyház romterülete ilyen, tehát a dréncső teljesen fölösleges kiépítés volt a hatalmas felületen. Ahol védőtető óvja a romokat, ott jobb a helyzet, mintha látszólag megállt, vagy helyesebben, lelassult volna az erózió. De védőtető pusztán a körtemplomot fedi, noha formája nem a legszerencsésebb. A késő gótikus székesegyház végállapotáról, már a 70-es évek végén tudtak a szakemberek, a Műegyetemről érkezők vegyszerekkel permetezték le a műkövek közötti, eredeti falmaradványokat -, eredménytelenül. Már a 90-es években többször is felhívtuk a figyelmet a szomorú tényre, rámutatva a 24. órára. A templomfalak pusztulásának kezdete, nem az ásatásokkal indult, mint azt sokan gondolják, hanem a tetőhiánnyal. Nem az ásatások a felelősek a falak pusztulásáért, hanem az a több száz év, mely idő alatt a tető nélküli falak megmaradt alsó, 1 m-es szakasza fagyveszélynek kitetten állt. Más története van a késő gótikus székesegyház tető nélküliségének, mint a románkori székesegyház tetőhiányának. A késő gótikus részen az 1506-os villámcsapás után részleges javítást végeztek, majd 1542 után, mivel elbontották, területe teljesen tető nélkül maradt, és Szentély bástyává alakították. Ez csak harminc év tető nélküli telet és fagyot jelentett. Azonban ezután, az 1552-es ostromot követően 1568-ig a tető nélküli állapot folytatódik. 1572 után a Baldigara tervei alapján ide készült cortinafal beépülésekor a késő gótikus székesegyház területe 4 m magas belső földtöltést kapott. A víz ettől kezdve tárolódik a laza földben, természetesen le is szivárog, és dolgozik a maradványokon. A török korban nem, vagy alig változik a templomterület e részének kinézete, de a romok pusztulása a föld alatt sem állt meg. Az Ipolyi Arnold kezdeményezte ásatások 1865-ig elég nagy felületet nyitnak, de végül visszatemették a késő gótikus székesegyház romjait. A románkori székesegyház területén 1596 után, belső terében apró, török házak épülnek, majd a törökök „imádkozó helye” lesz, vagyis átalakítják, később fegyvertári célokra használják, olvashatjuk Katona István török kori felirataiból.26 Az 1753-as Hazael Hugo által készített madártávlati képen az egri vár románkori székesegyházának falai még nagy magasságig (kb. 10-15 m) álltak, de tető nélkül, végül 1806 után lebontják. A két világháború közötti ásatások során egy nagyméretű földtöltésből újra kibontották a románkori részeket, a késő gótikus területével együtt, melyről elég sok eredeti fényképpel, rajzzal bírunk. 26 Katona 1794.614., valamint Kárpáti 2010.92. 59
