Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Kárpáti János: Régészeti meglepetések az Egri Líceum épülete alatt
KÁRPÁTI JÁNOS sejéből, a vizsgált rétegsor egyikéből tisztán csak Árpád-kori kerámiatöredékek bukkantak felszínre. Alaprajzunkon a terület alatt korábbi épületek visszabontott falait rögzítettük. A metszetek eligazítanak e falak -, melyek között vakolt felületűeket is azonosítottunk - mélységi helyzetéről is. A barokk csatorna az északi-pinceág keleti felében Ez a terület az északi pinceág (mélyföldszint, MEF) keleti felének körzete, ahol a pincefolyosót átmetszi a Líceum udvaráról induló, és a Bajcsy-Zsilinszky utca vonalára átlósan haladó, föld alatti csapadékvízgyűjtő, régi barokk, kő-tégla csatorna. A 4. Eger, Líceum. Egy-egy földdel betöltött helyiség megnyitása, a földrétegek, a bennük lévő leletek vizsgálata és dokumentálása (fotó: Kárpáti János, 2010) csatornának ez a szakasza tovább halad a még földdel takart (MEF X.) helyiségbe, mely a terv szerint szintén részét képezte régészeti felügyeletünknek. A folyosóban húzódó szakaszának felmérése közben, a csatorna oldalfalainak vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy e falak nem érnek le a jelenlegi „pince” járószintig. Alatta tisztán Árpád-kori réteg húzódik, illetve maradt meg. Körülötte kisebb szondákkal kutattuk a területet -, sok Árpád-kori kerámiatöredéket begyűjtve. Véleményünk szerint ezt a pinceágat Eszterházy idejében szintén föld borította, ma azonban részlegesen már kitakarított állapotban állt A pinceág másik felének szondái részben 17-16-15. századi kerámiatöredékeket tartalmaztak. A középkori leletmennyiség kis száma egyelőre nem mutatott beépítettséget a területen. A válaszfal nyílása után leásott szondákban pedig a leletek száma csökkent, ráadásul a talajvíz egyre sebesebben tört fel, így az Árpád-kori réteg ezen a szakaszon a lépcsőlejáratig nem igazán volt vizsgálható. Ettől fogva a régészeti megfigyelés folyamatos versenyfutássá vált az idővel -, gyors ütemben kiásattuk a szondákat, megvizsgáltuk, és azonnal dokumentáltuk az alsó rétegeket, a leleteket begyűjtöttük, hogy minél hamarabb elhagyhassuk az adott, gyorsan feltörő vízben álló terepszakaszt. E terület oly mértékig elvizesedett, hogy a „körbefutó pinceszint” küszöbéig felért a talajvíz. A mélyföldszint földdel betöltött helyiségei kibontásának gépesítése Az óriási földkitermelési feladat meggyorsítása érdekében a kivitelező kéréssel fordult a műemlékvédelmi hatósághoz, hogy az udvar felől lejtősen lemélyítve a belső, északi fal alapjánál a „pinceszintre” egy áttörést végezhessenek, ahol egy kisméretű földmunkagép lejárhat, s így a földkitermelés egyszerűbbé válhat. Pozitív műemlékvédelmi hatósági válasz után elkezdődött a gépesített földkitermelés, amely a folyosók levegőjének szmoggal, kipufogógázzal való feltöltődéséhez vezetett. Szükségessé vált a folyosók szellőztetése, hatalmas ventillátorok felszerelésével, s csak állandó működtetésük mellett vált lehetségessé, a még így is egészségtelen mélyföldszinten való tartózkodás. MEF XII. helyiség kiszabadítása Régészeti megfigyelésünk utolsó szakaszában történt e földdel fedett helyiségek kiszabadítása. Az északi pinceág MEF X-X1I. helyiségek részeiben, mindkét területen a 18. századi betöltés alatt, 16-17. századi beásási objektumok kerültek elő, majd mélyebben Árpád-kori ház maradványaira bukkantunk. Megszabadulva a nagymennyiségű földtöltéstől, jelentős kiterjedésű belső tér nyílt, s a töltés alján az 1-4. sz. szondákban körvonalazódtak a fontos objektumok. Az 1-2. sz. szondákban a kisméretű beásásokból 17. századi kerámiatöredékek láttak napvilágot. A 3. sz. szonda egy nagyobb méretű, 16-18. századi beásás aljának maradványát tartalmazta, melyből 4 db pénzlelet került elő (jelenleg restaurálás alatt). A beásás alját követően, az Árpád-kori rétegben egy félig mutatkozó, kisméretű Árpád-kori házhoz hasonló, gazdasági objektum körvonala rajzolódott ki. A nagy terem közepén pedig, a 4. sz. szondából egy északi bejáratú, megközelítőleg téglalap alakú, Árpád-kori ház alapvonalait azonosíthattuk, belső kemence halvány nyomaival. (Egy később áthelyezett, azaz megújított kőkemence égett lenyomata jutott felszínre.) A helyiség délnyugati sarkától indul a Líceumtól feltehetően sokkal korábbi épület falának mutatkozó maradvány. Ez a fal is középkori eredetű, kváder-szerűen szépen rakott, vakolat maradványokkal tarkított felületű, mint az udvar feltárása során előkerült falak egy része. (A MÉF X—XI1. földdel betöltött iái
