Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 2. A Dobó István Vármúzeumban 2016. február 4-5-én megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 33. (Eger, 2017)
Jankovics Norbert: Eger városfala és a jezsuiták. Falkutatással járó épületkutatások az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium épületében és telkén
ÖRÖKSÉGÜNK VEDELME ES )OVO)E 2. világosszürke színű, mészben gazdag barokk kötőanyaggal építették, az utóbbit azonban zömmel téglák alkotják, kötőanyaga pedig, sötétszürke, apró kavicsos. Az északi falon sem volt barokk vakolat, vagy bármilyen egyéb egykori homlokzati struktúra, azaz feltehető, hogy az új szárny építésekor, a 20. század elején, a korábbi (külső, homlokzati) vakolatot teljesen leverték. A Csiky Sándor utcai szárny második emeleti belső tereinek kutatása során az első emelethez hasonló megfigyeléseket tettünk. Az 5. helyiség kutatásához nyitott szondákkal ismét a tál és a vakolat jellegét, az egykori tüzelőberendezés feltehető helyét, valamint a nyugati oldalon található falfülkét vizsgáltuk. A vegyes, tufakövekből és téglából álló falazat az első emeleten megfigyeltekkel azonos jellegzetességeket mutatott. A falazó és vakolóhabarcs világosszürke színű, erősen meszes volt, emlékezetett a lejjebb megfigyelt vakolatra, a simítóvakolat pedig barnásszürke, helyenként apró mész-, faszén- és kavicsdarabokat tartalmazott. Az első emelthez képest megfigyelt eltérések ellenére eredeti barokk kötő- és vakolóanyagként határoztuk meg a habarcsokat, az érzékelt különbséget a második emelet eltérő építési fázisával magyaráztuk. A falakon számos meszelés fedte az alapvakolatot, de értékes réteg itt sem akadt. A szoba délnyugati sarkában a vakolat eltávolítása után kirajzolódott az egykori, a folyosó felől fűthető tüzelőberendezés helye. A déli falban egy egyszerű módon kialakított, nagyméretű, téglalap alakú kövekkel keretezett, majd utólag téglákkal elfalazott, erősen átégett befűtő nyílást dokumentáltunk. A fűtőberendezés itt nem téglákból kialakított sekély falfülkében ült, hanem a boltozattal párhuzamos kis fiókként alakították ki. A fal középső szakaszán a szegmensíves záródású falfülke ezúttal is a fallal egykorúnak bizonyult. Kialakításához itt úgy tűnik tisztán téglát használtak fel, hátfalában nyílás nem jelentkezett. A keleti falon nyitott szondában vegyes tégla-kő falazatot figyelhettük meg, a szomszédos helyiségbe itt sem vezetett ajtó. A szárny nyugatról számított utolsó dongaboltozatos, 8. számú helyiségében világosszürke színű, meszes habarcsba rakott vegyes tégla-kő barokk falat találtuk, amelyre az előbb leírt helyiségben azonosítottal megegyező jellegű, barnásszürke vakolat került. Ezen ismét több festésréteg volt elkülöníthető. A nyugati falat e helyiségben egy mély, közvetlenül a járószintről induló ív kíséri, az ív által alkotott fülke közepén a többi helyiségben is megtalálható szegmensíves falfülke mélyed a falba. A nagyméretű, téglából gondosan falazott ív belemetsz a dongaboltozat fiókjának vállába, ennek ellenére kialakításuk egykorú. Az ív belsejében nyíló falfülkével kapcsolatban megállapítottuk, hogy a fal építésekor hozták azt létre, de jelenlegi hátfala utólagos: a mögé ugyanis a fülke két oldalán és fölső részén is fehérre meszelt rétegek futottak. Következésképpen itt eredetileg nem falfülke, hanem egy átjáró lehetett a nyugatról szomszédos helyiségbe, ahogyan egy emelttel lejjebb. A keleti falon nyitott szondában a vakolat eltávolítása után egy, a falazattal egykorú, a padlószintig lefutó, befalazott nyílás vált láthatóvá, tégla áthidalójával és az eredeti, utóbb eltávolított tok helyével. Befalazásához téglát, tufát és réti mészkövet is felhasználtak, majd a falba utólag, valószínűleg a szomszédos helyiség osztófalának és csehsüveg boltozatainak építésekor falkötő vasat is elhelyeztek. A befalazás kötőanyaga az eredeti barokk habarcshoz hasonló, világosszürke színű, mészben gazdag. Az ajtónyílás elfalazását minden bizonnyal a térrel kelet felől szomszédos helyiség utólagos kettéosztása tette szükségessé. A 11. helyiség északnyugati sarkában nyitott szondában megfigyelhettük, hogy az itt találkozó két fal egymással kötésben van, a habarcsuk a világosszürke, meszes, 18. századi. A tér tehát az eddigiekkel egykorú. Ugyanakkor már a roncsolásos falkutatás megkezdése előtt is feltételezhető volt, hogy a 10-11. számmal jelölt, csehsüveg boltozattal fedett helyiségek egy korábbi nagyobb tér utólagos kettéosztásával jöhettek létre. Az itt nyitott kutatószondák ezt megerősítették, igazolható volt a két tér közötti tégla osztófal utólagos volta. Ennek kötőanyaga a ba-4. A rendház 18. századi eredetű alaprajza, földszint Povolni János 1800 körül készült rajza. MNL HML, Eger, A-Copia-D. 9. No. 78. 120
