Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Giber Mihály: Az egri várbeli püspöki palota. Kutatás és műemlékvédelem
1 I GIBER MIHÁLY század vége felé és a 21. század elején - részben az addig ismert kutatási eredmények, részben az újabb (1980-as évekbeli és későbbi) feltárások alapján - már az épület keleti irányú bővítésének kérdése játszotta a tő szerepet az építészeti elgondolásokban. Ezen elgondolások immár koncepciók, tervek szintjén történő megjelenéséhez az ásatások folytatása adott lendületet, jóllehet, maga a bővítés kérdése - mint látni fogjuk - elméleti szinten már korábban, az ásatások folytatása előtt is felvetődött. A palota elpusztult keleti részének nevezett területen 1965-öt követően másfél évtizedig nem folyt további teltáró és helyreállító munka. A folytatásra Kozák Károly vezetésével 1981-1982-ben került sor, amikor a palota földszintjének mai keleti végén lévő (napjainkban időszaki kiállításoknak helyet adó) helyiség keleti falában egy pillér került elő, s ezáltal egy, a jelenlegi teremnél kétszer nagyobb korábbi (középkori), ún. középpilléres terem egykori létezésére derült fény. Sikerült feltárni a teremhez tartozó, ma már a palotán kívül eső, de egykor a tér északkeleti sarkában a padlószint alatt elhelyezett légfűtéses fűtőberendezést is. (12-13. kép)A feltárások során azonosították a középpilléres terem keleti zárófalát is (ennek a falnak az északi végének 12. A palota mai keleti homlokzatában feltárt, egykor reprezentatív középkori terem közepén álló pillér, az egykori terem északkeleti sarkában lévő fűtőkemence és a terem eredeti keleti falának vonala - utóbbiak a palota keleti oldala melletti területen (Kozák 1984.4. ábra, Giber Mihály rajzi és szöveges kiegészítéseivel) aljában helyezkedett el a fűtőnyílás keleti oldala is).40 A feltárás után a fűtőkemencét visszatemették. A csaknem negyedszázaddal később, 2005-ben ugyancsak ezen a területen, immár Fodor László régész vezetésével folytatott további kutatások egyértelmű célja a palota középkori keleti végfalának megtalálása volt. Az ásatások a palota elpusztult keleti részén, a mai (egyébként újkori építésű) északi kapu belső oldalán lévő töltésre vezető lépcsőnél és a palota mai keleti végfalánál folytak. A töltést a rajta lévő út és az alatta húzódó közművek miatt megbontani nem lehetett, s ezért kutatásra is csak korlátozott mértékben volt lehetőség. A feltárt járószint részletek, alapozásrészletek, falszöglet egymás közötti, illetve a palotával kapcsolatos összefüggéseinek tisztázása azonban igen nehéznek bizonyult, sőt a palota keleti végfalának kérdésében az eredményeket a régész leírása szerint - az örökségvédelmi hivatal sem találta elégségesnek, ezért a kutatást folytatni kellett.41 * Akövetkező évben (2006- ban) az északi kapu belső oldalánál, illetve a kaputól a vár belsejébe 40 A feltárások publikációját lásd: Kozák 1984.211-214. és Kozák 1989-1990.364-366. 41 A 2005-ös ásatás közlésre került: Fodor 2006. A cikkben a szerző az ún. középpilléres terem kérdésével is foglalkozik. vezető út palota felőli oldalánál folytatódott a kutatás két nagyobb szelvényben. Mindkét szelvényben falmaradványok kerültek elő. A palota korábbi keleti végfalának kérdése viszont nem tisztázódott egyértelműen Fodor László, a feltárást vezető régész leírása szerint (az adott körülmények, ásatási lehetőségek közepette nem is tisztázódhatott). Az ásatásvezető régész ezzel együtt javaslatot tett a palota bővítésének lezárására, annál is inkább, mivel a feltárás célja a folyamatban lévő tervezői munka ezzel kapcsolatos információigénye volt (túl azon, hogy már csak építéstörténeti szempontból is törekedni kellett a palota keleti végződése kérdésének megválaszolására).42 Ugyanis míg az 1980-as évek eleji feltárás még csak maga után vonta, eredményezte az újabb tervezői munkát, a 2000-es évek közepi kutatás már kifejezetten kapcsolódott a palota keleti irányú bővítésének, bővíthetőségének kérdéséhez és tervezési munkáihoz. Mint írásom elején már utaltam rá, a késő középkori és kora újkori palota épülete keleti irányban jóval túlnyúlt a mai épület keleti végéhez képest.44 Ezt egyértelműen mutatják a már említett 16. századi hadmérnöki felmérések is, melyek publikálásuknak köszönhetően évtizedek óta közis-13. A középkori fütőkcmence az északi kapu belső oldalánál lévő út felől nézve (Eger, várásatás, Kozák Károly: Ásatási Dokumentáció 1982.43. fotótábla, 1. kép. MNM RA XVI. 188/1983. sz. dokumentáció) mertek. Az utóbbi évtizedekben a püspöki palota kutatását és további tervezését már ez az építéstörténeti háttér határozta meg, hiszen 1964- re az épület megmaradt, fennálló részének kutatása és helyreállítása befejeződött. Különösen a tervezés szempontjából ugyanakkor előzménynek tekinthető, hogy a palota történetét, kutatását és helyreállítását részletesen ismertetek Kozák Károllyal közösen írt tanulmánya végén Détshy Mihály saját maga is nagyon röviden kitért a palota ún. elpusztult keleti részének kérdésére. Az itt feltárt falak fenntartását csak védőtető alatt vélte megoldhatónak, de felvetette, hogy egy további építési ütem 42 A feltárás dokumentációját lásd: DIV RA 1489. A 2006-os ásatás publikálása ugyanakkor sajnos nem történt meg. A feltárást Bodó Balázs régész kolléga (akkoriban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa) társaságában 2006. július 17-én megtekintettem. Az északi kapu belső oldalán jelen sorok írójának az ásatáson tett látogatása alkalmával is előkerült egy kelet-nyugati irányú falszakasz. 43 A fennmaradt és az elpusztult épületrészek egymáshoz viszonyított arányát mind a kutatói, mind az építészeti, tervezői oldalon 3/4-1/4 osztásban határozták meg az elmúlt évtizedekben a különböző dokumentációkban, azaz évtizedek óta él az a kép a szakmán belül, hogy a palotának mindössze az 1 /4-ét kell visszaépíteni és máris megkapjuk az épület eredeti, középkor végi összképét, tömegét. De ez a kérdés ennyire nem egyszerű az eddig elvégzett nem kevés kutatás ellenére sem. Az épület eredeti tömegének, megjelenésének kérdésére írásom végén még visszatérek. 59
