Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Giber Mihály: Az egri várbeli püspöki palota. Kutatás és műemlékvédelem
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1. 7. A palota feltárás és helyreállítás közben, 1960 (Forster Központ Fotótár 52669.) 8. A palota feltárás és helyreállítás közben, 1961 (Forster Központ Fotótár 53767.) szakaszához tartozónak véltek. Ezt a területet nevezték el a dokumentációkban és publikációkban a palota elpusztult keleti részének. Ezen a szakaszon előkerültek az egykor a gótikus folyosó keleti folytatásához tartozó pillérek alapozásai is, melyek a feltárt falmaradványokkal együtt igazolták, hogy a palota valóban tovább húzódott kelet felé a 16. századi ábrázolásoknak megfelelően.24 Az épület kutatásához kapcsolódóan indult meg a palotával nyugat felől szomszédos Tömlöc-bástya feltárása is. A bástya feltárásakor (a bástya belsejét és udvarát feltöltő újkori és kora újkori feltöltési rétegek, valamint a palotából származó jelentős mennyiségű leletanyag mellett) a bástya udvarának keleti végén egy torony falai kerültek elő. A négyzetes alaprajzú tornyot még a középkorban lebontották. A bontás a palota jelenlegi épületével függhetett össze, a palota nyugati homlokzati fala ugyanis ráépült a torony keleti falának visszabontás után megmaradt tetejére.25 24 A palota kutatásához: Détshy-Kozák 1964.40-58. A középkori építéstörténethez lásd még: Giber 2008a. 25 A Tömlöc-bástya feltárásához lásd : Kozák 1964. és Kozák-Sedlmayr 1972. A torony ( lakótorony) kérdésével foglalkozik: Feld 2006. A torony, mint a korai (Árpád-kori) vár egyik meghatározó eleme: Kárpáti 2004. 15-16. oldalak és 2. ábra. A korai torony és a palota közötti építéstör-Mindezeken túl az északi falszoros feltárásának megkezdése is a palota kutatásához és helyreállításához kapcsolódó munkálatként értelmezhető. Annál is inkább, mivel az 1958-1963 közötti, a terepszint jelentős süllyesztésével járó feltárás elsősorban a falszoros nyugati, a Tömlöc-bástyánál és ezzel együtt a palota északi oldala mellett, alatt lévő végét, szakaszát érintette, melynek során a palota gótikus folyosójának járószintjéhez képest 6 méteres mélységet értek el és alakították ki a feltárás és helyreállítás utáni terepszintet.26 * A palota kutatása ugyanakkor és mindenekelőtt kezdettől fogva az épület helyreállításával (7-8. kép) kapcsolódott össze, olyannyira, hogy a két tevékenységet jóformán egy időben végezték, a kutatási, tervezési és kivitelezési munkák összehangolásával. Ennek legszembetűnőbb személyi vonatkozása, hogy a kutatómunkában is résztvevő Détshy Mihály volt a helyreállítás tervezője és a kivitelezés építész irányítója (vagy nézhetjük a dolgot éppen fordítva is, sőt talán ez a pontosabb meghatározás: Détshy Mihály építészmérnökként nemcsak a tervezési, kivitelezési munkákból, hanem a kutatásból is jócskán kivette a részét). Az épületet Détshy Mihály tervei alapján és az ő vezetésével ma látható formájában helyreállították. A műszaki átadásra 1964 januárjában került sor.2 A helyreállítás célja Détshy Mihály megfogalmazása szerint az épület középkori jellegének hangsúlyozása volt, azzal együtt, hogy érzékeltetni kívánták az épület kialakulásának, építésének történetét, és az egyes jellegzetes elemek újbóli megjelenítését. A fennmaradt földszinti gótikus árkádívekhez kapcsolódóan az épület teljes hosszában - a feltárt, illetve a falakon kutatással azonosított részletek felhasználásával, valamint azok mintájára újonnan épített részletek, elemek kialakításával is - helyreállították a földszinti árkádíves folyosót, mint az épület leghangsúlyosabb középkori elemét. Az eredeti és az új részletek megkülönböztethetőségét anyaghasználattal (kőbeton alkalmazásával) érték el. A földszinti folyosó hátoldalán valamennyi, igaz több periódusba tartozó középkori ajtó- és ablaknyílás bemutatása, valamint ezek közül az 1475-ben megkezdett paténeti kérdéssel részletesen foglalkozik: Kárpáti 2010.210-231. A szerző eltérő építéstörténeti következtetésekre jut, mint amit jómagam képviselek a palota nyugati végének kiépítésével kapcsolatban (Giber 2008a. 68-73.). A toronyhoz lásd még: Giber 2009.20. és 24-25. 26 A falszoros feltárását ezen a szakaszon a palota helyreállításának befejezése után nem is kutatták tovább. Az akkori ásatás során leginkább a terület nyugati, azaz a palota északi oldala előtti szakaszán a felső, jórészt kora újkori, újkori leletekkel keltezhető omladékos, feltöltési rétegeket sikerült feltárni, illetve a több méter vastag omladék jó részét eltávolítani. A falszoros nyugati felében elért és a feltárás befejezése után meglévő szint értelmezése és azonosítása nem volt egyértelmű. Az egyik publikáció szerint elérték a 16. századi szintet (Kozák 1966. 109.), más írás szerint az eredeti terepszint nem került helyreállításra még a feltárt nyugati szakaszon sem (Détshy-Kozák 1972. 105.). Végül a falszoros nyugati végénél 2014-ben végzett feltárás igazolta, hogy a fél évszázaddal korábbi feltárások során elért szint valójában nem 16. századi, hiszen még ezen szint alatt is török kori leletekkel keltezhető rétegek voltak. A 16. századi rétegek mélyebben húzódnak. A 2014-es feltáráshoz lásd: Nagy L. 2015.88-89. 27 A helyreállítás utolsó szakaszában lévő épület előzetes átadását 1963. november 22-én tartották meg az OMF és az egri múzeum munkatársainak, továbbá Détshy Mihály és Kozák Károly bevonásával. A jegyzőkönyv írói még kisszámú hiányt, valamint ugyancsak kisszámú pótmunka elvégzését látták szükségesnek, de ezeket gyorsan megoldhatónak ítélve az átadást 1963. december 10-15. között javasolták megtartani (Forster Központ Tervtár 36677. sz. dokumentáció), de erre végül csak következő év januárjában került sor. 56
