Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Feld István - Báthory Gábor: Az egri minaret és helyreállítása
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1. A jelenlegi terepszinttől számítva 13 kvádersor alkotta, 5,5-6 m magas lábazat vagy zsámoly oldalfalai felső részén, három kősor magasságban szamárhátíwel lezárt tükörmező-sor fut körbe, a díszítések alul páronként lándzsacsúcs végződésben találkoznak.20 21' Az északi oldalon a terepszintről nyíló, egyszerű, íves tükörben ülő, tagozat nélküli félköríves ajtónyílás található. Ha ez utóbbit a tizennégyszög 1. oldalának tekintjük, jobb felé a 8, 9. és 10. oldalon hiányzik a szamárhátíves tükördíszítés - minden bizonnyal azért, mert itt érintkezett a minaret a dzsámival. A síkban látható kváderek többsége az 1999. évi tervdokumentáció felmérése szerint2119. századi, de adataink vannak 1911. évi kőcserékről is.22 1896-ban a megrongálódott eredeti, világosszürke riolittufa kőkockákat visszavésték és Szomolyáról származó, 10-12 cm vastag keményebb, barnás-vörös, dácittufa kőlapokat helyeztek el a lábazat 80%-án. Ez figyelhető meg az ajtónyílás körül is, azonban az eredeti, 17. századi kváderek megléte egyrészt igazolja a tükörmező mintáinak hitelességét, másrészt azok említett hiányát keleten. Átalakítás, befalazás, bekötőkövek nem található itt, a műemléki topográfia utóbbira vonatkozó megjegyzéseinek23 forrásai nem ismeretesek előttünk. A mintegy 2 m magas konikus papucs cca. 7 kvádersorból áll. Felületét diagonálisan kereszteződő pálcatagok díszítik, s mint ilyen, egyedülálló a magyarországi emlékek között.24 25 Kőfelületeinek közel fele eredeti, a többi a 19-20. századi javításokból származik.23 A lábazattól szögletes párkány, a törzstől félkörös keresztmetszetű övgyűrű választja el. A törzs lényegében az utóbbi, valamint a körerkély alatti hasonló övgyűrű közötti rész, kvádereinek mintegy fele mai formáját 1977—78-ban kapta, amikor az eredeti kövek felületét ugyancsak visszavésték és világosabb, bogácsi riolittufa-lapokkal burkolták.26 Az alsó övgyűrű feletti, illetve a felső alatti 2-2 kvádersor felületén egymással közel megegyező mintájú mélyített szalag fut körbe - a kutatás ezt hol stilizált geometrikus, hol stilizált növényi ornamentikának nevezi, Molnár József értelmezésében viszont „oldalanként egy-egy sematikus füles figura" illetve „mélyített faragáséi leegyszerűsített mértani figura (turbános alak)" ábrázolásáról lenne szó.2' A felső övgyűrű felett hatoldalú, összenyomott trapéz alakú mintázat ugyancsak szalagszerű, mélyített tükre figyelhető meg. Mindezek az eredeti kőfelületek alapján mai formájukban hitelesnek tarthatók.28 Az alapkör átmérőjével megegyező méretű, hangsúlyos körerkély első ismert felmérését Möller István készítette 1892-ben (7. kép).29 Az e vázlatrajzokon rögzített díszítőmotívumok pontosan megegyeznek a Sztehlo Ottó által négy évvel később újrafaragtatott, három kősor alkotta konzolkoszorú ma is meglévő részleteivel. E motívumok értelmezése ugyanakkor az eddigi szakmunkákban nem egyértelmű. Tulajdonképpen a konzolkoszorú hazánkban egyedülállóan gazdag épületplasztikája nem is írható le tökéletesen, inkább rajzban ábrázolható. Általában többszörösen tagolt, sztalaktitokból kialakított öt szintet említenek. Foerk szerint - aki hangsúlyozza, hogy csupán 35 cm széles sáv állt rendelkezésre az erkélyen a körüljárásra - „a koszorúpárkány [... ] érdekes rajza a stalaktikák, sípok és pajzsok motívumából van kombinálva",30 Molnár viszont úgy véli, hogy a minaret „gazdag, négysoros koszorúpárkánya félkörzáródásúfülkék és lesarkított függőhasábok kombinációja ”, illetve másutt a konzolkoszorú „két sorban 20 Molnár József egyik megfogalmazásában: „duzzadt pontyhátú vakívek sora, amelynek lefelé keskenyedő szárai lándzsaformájú hegyes csúcsban végződnekkvö. Molnár 1961b. 19. 21 Botos et all. 1999. 22 Csányi 1945.52. 23 Dercsényi -Voit 1972.328. 24 Sudár 2014.122. 25 Botos et all. 1999. 26 Botos et all. 1999. 27 Molnár 1961a. 25., Molnár 1970-1971.234. 28 Botos et all. 1999. 29 Forster Központ Tervtára, Ltsz.: 15971., ugyanitt további rajza: 15970. 30 Foerk 1918. elhelyezett ikerfülkéi és szalagos függő gyámkövei" szerepelnek a leírásában. Tagadja, hogy itt sztalaktitról lenne szó, de a részletekre nem tér ki.31 Az 1999-ben végzett megfigyelések dokumentációjának rajzi anyaga alapján az erkélyszerkezetben ma nem található eredeti kőfelület, de ez ellentétes a szöveges részben foglaltakkal.32 Az első felújítási munka 1896 novemberi elszámolási vázlata (8. kép) 33 szerint azonban az erkélykoszorú mindhárom kősora újra lett faragva, s a felette lévő 16 kősor - tehát maga a kas - annak elbontását követően lett vísszaépítve. A jelenlegi vaskorlát korábban, vélhetően a 1868 és 1892 között készült, egri polgárok adományaiból.34 Egy feltételezhető eredeti - díszített?35 - kőkorlát nyomai, fészkei Möller idézett felmérésén sem láthatók, és ma az újrafaragás miatt hiába is keresnénk azokat. A kas mai kőfelületeinek döntő többsége már az 1970-es évek helyreállításából származik, de az erkélyre nyíló ajtónyílás visszaépítése hitelesnek tartható.36 Ugyanakkor a felső két, illetve három kősor már biztosan a Sztehlo Ottó által tervezett 1896-1897. évi magasításhoz köthető. Az építész ekkor átmásolta ide a törzs felső övgyűrűjét a felette és alatta húzódó mélyített motívumsorral. Az utóbbi alsó, négyzetes része bizonyára azonos azzal, amely Möller említett rajzán (7. kép) a legfelső kvádersor(oka)t díszítette.3' Ezt a motívumot zárta le felül Sztehlo a turbános alak fejével. A süveg a koronázó főpárkánnyal ugyancsak Sztehlo műve, ez utóbbi részben az erkély konzolkoszorúja alapján került megfogalmazásra.38 A belső 20-22 cm magas, az alsó szinteken 70 cm karszélességű lépcsők az eddigi megállapítások szerint nagyrészt eredetiek. Átalakítások mindenesetre nem figyelhetők meg a keskeny bevilágító résekkel ellátott lépcsőházban39 írott források Az 1596 utáni oszmán-török fennhatóság időszakából írott dokumentumokkal nem rendelkezünk a dzsámiról. Sem építtetője, sem a 17. századon belüli közelebbi építési ideje nem ismert, mint láttuk, ezzel kapcsolatban legfeljebb csak hipotéziseket lehet megfogalmazni.40 Az 1687. évi visszafoglalás után a püspökség tulajdonába került, s Szent József tiszteletére felszentelve a káptalan templomaként működött. Miután közvetlen szomszédságában az irgalmas rend emelt kórházat, Erdődy Gábor püspök 1727-ben nekik adományozta kórházkápolna céljára.41 1730-ban került sor a rend protocullomának rövid bejegyzése szerint42 a templom újrafedésére.43 Hogy azonban ez egy sátor- vagy nyeregtető volt-e, amely felváltotta volna az elpusztult/lebontott korábbi födémet (kupolát?), vagy csak annak javításáról beszélhetünk, mindebből nem állapítható meg egyértelműen. Egy további, 1744. évi bejegyzés azután arról ad rövid tájékoztatást, hogy új sekrestyét kapott az épület.44 A város történetének egyik első monográfusa, Gorove László 1828- ban a „Török Moschea" mellett álló „metset" néven emlékezik meg a minaret-31 Molnár 1961b. 17., Molnár 1970-71.234-235. Később - Molnár 1976. 56. - ezt írja: „az erkélyt gazdagon díszített hasábok,fülkék koszorúja támasztja alá". Sudár szerint itt „bonyolult és rendkívül dekoratív mértani szerkezetet alakítottak ki Sudár 2014.122. 32 Botos et all 1999. 33 Forster Központ Tervtára, Ltsz.: 1250,1251. 34 A Vasárnapi Újság 1868.34. számának 405. oldalán lévő rajzon még nem szerepel korlát, Möller 1892-es felmérésén (6. kép) viszont a mainak megfelelő fémszerkezet látható. Az adományozókra lásd. Szecskó 1991.28. 35 Gerő 1980.70-71. 36 Botos et all. 1999. 37 Ezt látszik igazolni a Forster Központ Tervtár alább még tárgyalandó: Ltsz.: 15968. rajzának (vö. tanulmányunk 6. képe) egyik részlete is. 38 Foerk 1918., Botos et all. 1999. 39 Molnár 1961a. 25. 40 Vö. Sudár 2014.258,262. 41 Ringelhann 1963.81., Sudár 2014.255. 42 Ringelhann 1963.81. 43 „Ist unser Kirchen S. Josephum Neugedacht worden" - Ringelhann 1963.81. 44 Ringelhann 1963.82., Sudár 2014.255. 76
