Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Fajcsák Attila: Az egri vár 19. századi kálváriája. Szabó János Győző emlékének
FA|CSAK ATTILA tűzbeborulását jelezték vele/'1 Bartakovics Béla egri érsek 1871 nyarán a várat honvédség elhelyezése céljából azzal a kikötéssel engedte át a Magyar Államnak, hogy a Kálvária, s a hozzá tartozó közel háromezer négyszögöl terület az Érsekségé marad, továbbá „hogy e helyen az ájtatoskodók az isteni tiszteletet ezentúl is háborítatlanul gyakorolhassák".*2 Egy 1911. január 21 -i keltezésű levél tanúsága szerint felvetődött, hogy a vár területén egy egész ezred számára laktanya épülne, s emiatt a Kálváriát más helyre telepítenék át/'3 Végül is erre a nagyszabású építkezésre nem Péntekiül kezdve Szent Mihály napig processiót tartathattunk; - ezen Processio valóságos lelki örömünkre két első években mégis tartatott, mind azért: hogy a 'tisztelt Szerzet' Priorja első Esztendőben a Processiót - ígérete szerint ingyen tartotta meg; mind pedig azért: hogy annak megtartására a’ második, s több következendő esztendőkre a tisztelt Prior Úr által kívánt, s általunk megalkotott 700.rft alapítványnak esztendei kamatját 42.rfiokban az említett processio megtartása dijául azon szerzetnek megfizettük, és jövendőben is magunkat megfizetendőknek minden készséggel, és nyilván kijelentettük: - az eltelt harmadik esztendőben azonban ezen Processio tartás annál fogva szűnt meg, mivel a' tisz-12. A harmadik stációtülke az 1930-as években (Dobó István Vármúzeum Legújabbkori Történeti gyűjtemény Ltsz.: 222-82.) került sor, és a Kálvária is egy jó ideig még a helyén maradt. Már fentebb írtuk, a Kálvária néhány éven belül a város és környéke egyik jelentős búcsújáróhelyévé vált. Ebben nem kis szerepet vállalt magára a helybéli Servita rend. A kezdeti nehézségekről az alábbi levél tanúskodik, amelyet Jobb egri buzgolkodá hívek" írtak az érseknek 1837. március 9-én: „Nagy Méltóságú Pátriárka Érsek, Kegyes, és Kegyelmes Urunk! Három évekkel ez előtt, akkori helybeli Fő tisztelendő Plebanus Urunk által Excellentziádhoz benyújtott alázatos esedezésünkre szerencsések voltunk Excellentziádnak azon kegyelmét megnyerni: mellynéljogva mi alábbírottak, ’s a’ velünk együtt buzgolkodni kívánt nagy Számú Kereszténység, az Egri Tisztelendő Servita Szerzetes Atyák Templomábúl a ' Boldogságos Szűz Hét Fájdalmai emlékezetére ottan minden hónap harmadik vasárnapján tartani szokott tisztelkedés, és délutáni Litania után, az Excellentziád által felépíttetett Calvariához Nagy 51 52 53 telt Servita Szerzet Priorja alapitványunkat, 5 ennek évenkinti Kamatját keveselvén, - a mi mindnyájunk nem kevés botránkozására! - nevezetes mennyiséggel többet vagyis tehetségünket haladó Summát kívánt általunk a' végre alapíttatni, és az alapítványt kezébe letétetni. Kegyelmes Urunk! Buzgolkodásunk Fő czelja; legkedvesebb, s becsesbb Keresztényi Kötelességünk az Isten imádása, sazÖ Szent Nevének dicsőítése; kisebb czélja pedig Keresztényi Kötelességeinkkel felebaráti kötelességeinket is párosítva Hitünkben való lelki megerősödésünk. E’ végbül térdeinkrűl mély alázatossággal esedezünk Excellentziádnak; hogy miután Exczellentziád a Calvariátfelépíttette, 's az helybeli Kereszténység ottan anynyivalis inkább buzgolkodni kívánna, hogy azon Isten dicsőségére Szentelt helyet gyakoribb Keresztényi ajtatossággal, és tisztelettel megszentelhesse, méltóztasson Excellentziád, Híveinek állandó buzgóságát abbéli Kegyelmével továbbáis éltetni, melly szerint a’ tisztelt Servita Szerzetes Atyák Templomábúl Nagy Péntektűi kezdve Szent Mihály napig az Hét Fájdalmas Szűz emlékezetére szentelt tisztelkedés napjaiban, délutáni Litánia után a' Calvariához egy Szerzetes Tisztelendő atya által vezetendő Processio tartattasson; s e végre Excellentziád, 51 Baloch 1881. 171.; LénArt 1982. 15. 52 Turk 1912.206, LénArt 1982.134. 53 EÉL Par. Agr. 694/1911. 137
