Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Ludányi Gabriella: Az Egri Líceum építészei. A Gerl-Fellner probléma
ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME ÉS JÖVŐJE 1. A Líceum építéstörténetében, ha az adatok ellentmondásossága és hiányossága miatt nem is válaszolható meg, de megkerülhetetlen kérdés a mesterváltás tényleges okának és menetének a lehetőségig való feltárása, mert erősen megkérdőjelezhető elsősorban a Heves megye Műemlékei köteteiben Voit Pál Fellner munkásságát lekicsinylő, s ezzel kapcsolatban Eszterházyt is negatív színben feltüntető álláspontja. Voit Pál véleményét a szűk szakmai irodalom többször szóvá tette, így Voit 1978-as akadémiai doktori vitájában86 némileg revideálta is Fellnerrel kapcsolatos elitélő álláspontját. De miután egy akadémiai vita igen szűk köröket érint, a különben kiváló Topográfia pedig egy nélkülözhetetlen kézikönyv, ezért úgy vélem az építészcserére vonatkozó néhány kirívó és tarthatatlan véleményt szükséges megvizsgálnunk. Való igaz hogy Eszterházy konkrét kifogásait nem ismerjük, és az építészcsere okáról és lépéseiről csak közvetett úton, a következményekből van tudomásunk. Voit Pál viszont az építészváltás körülményeire vonatkozólag elsősorban Gerl Eszterházyhoz írt leveleire alapozta bonyolult, és gyakran személyeskedő hangvételű érvelését. A három levél közül az első nem ismert, tartalmára csak a későbbiekből lehet következtetni. A második 1764. július 24-én kelt, és Szmrecsányi teljes terjedelmében közölte,8' míg a harmadik, 1764. november 24-i levél a Heves megye Műemlékei II. kötetében olvasható.88 89 Bár Gerl a két fennmaradt levélben érthető módon, meglehetősen élesen fogalmazott Fellner munkáját és személyét illetően, és a püspökkel szemben is határozott, öntudatos hangot ütött meg saját egri munkálkodását és sérelmét felsorolva, mégsem tudunk azzal egyetérteni, hogy az utalásokból az elveszett első levélben foglaltakra vonatkozólag túl messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Gerl valószínűleg abban is pusztán Fellnert kritizálhatta (legenyhébb vádjai utóbb is a.„hazug, hencegő, nagyotmondó”) és saját terveit érdemeinek bizonyítása miatt kívánta volna „az építészethez valóban értő szakemberekkel " megvizsgáltatni, nem pedig fenyegetőleg, ahogy azt Voit feltételezte. (Mint fent említettük Fellner valóban vitt 1765-ben rajzokat Tatáról Bécsbe az építészeti Akadémiához, de Voit állításával ellentétben ez aligha vonatkozhatott Gerl terveire, hiszen azokat még az egyetemi rang kérelmezésekor 1763-ban maga a püspök mutatta be a királynő előtt.) Túlzásnak, illetve alaptalan következtetésnek tartjuk Voit Pál állítását, ami szerint Gerl az elveszett első levélben a püspököt az „udvar előtt felelősségre vonással" fenyegette volna meg.® Véleményünk szerint a levelek hangneme nem a méltóságában sértett „hallatlan vakmerő’ művész hangja, hanem egy öntudatos és józan üzletemberé, már csak azért is, mert az utolsó levelében Gerl még tájból lelajánlotta szolgálatait a püspöknek. Lehet, hogy Eszterházy eljárása túl kemény volt, de nem tartható Voit Pál abbeli állítása, mely szerint a püspök Galánthai Balogh Ferenc tatai jószágkormányzó befolyásolására „kapkodó" döntést hozott volna,90 a „jobban hajlítható vidéki építőmester" kiválasztásával, s a Gerl tervek megvásárlása csak „egyedüli menekülési út volt egy kínos ügyből,"ami végső soron a püspök „erkölcsi kudarcával” végződött.91 Eszterházy Károlyt és minden hasonló rend- és rangbéli egyházi és világi méltóságot a náluk alacsonyabb társadalmi állásúaktól, alkalmazottaiktól vagy az általuk foglalkoztatott mesterektől, művészektől óriási 86 Voit 1979.205. 87 Közli: Szmrecsányi 1937.281-282.EFLArchivumvetusN2586. 88 Közli: Voit 1972.454-45S.EFLArchivumvetusN2581. 89 Voit 1969a. 196. Voit Pál Gerl udvari kapcsolatait arra alapozta, hogy a bécsi céh tagjaként tekintélyesebb pozícióval bírt, valamint, hogy első felesége Mária Terézia egyik gyermekének a dajkája volt. Valójában Gerl a bécsi céhbe csak 1761 -ben nyert felvételt, Johann Baptist Martinelli udvari építész özvegye pedig 1759-1765 között volt a felesége. Vö. Czeike 1992-1997. 11.508. 90 Voit 1972.451. 91 Voit 1969a. 194.196. távolság választotta el, de utalhatunk a püspök udvar előtti különös respektusára is.92 Továbbmenve: ami Balogh Ferenc tatai prefektus, Eszterházy bizalmas embere „érdekkapcsolatot sejtető agitációját'm (azaz anyagi érdekeltségét) illeti, igencsak minden alapot nélkülöző, szélsőséges ítéletnek tekinthetjük. Ez oktalan és sértő egy olyan emberre nézve, akit Eszterházy püspök és Balogh sűrű levélváltása alapján Révhelyi is művelt, művészeti kérdésekben járatos, jóindulatú pártfogónak értékelt, aki Tatán már 1745-ben, a kapucinus templom építésekor felfigyelt az odakerült kőműves pallérra. 1748-ban Fellner Balogh ajánlásával jelentkezhetett a komáromi kőműves- és kőfaragó céh mestervizsgájára is, majd utóbb önzetlen támogatásával valóban több munkához segítette hozzá felfedezettjét.94 Adatok bizonyítják, hogy Balogh, aki elismert gazdasági tekintély volt95 más területeken is számos tehetséges fiatalt nevelt. Balogh Ferencet tatai működése mellett Eszterházy Károly 1762-ben kinevezte a pápa-ugod-devecseri birtokok régensévé is. Bár ez utóbbi hivatalát csak 3 évig, 1765-ben bekövetkezett haláláig töltötte be, de a gazdálkodás fellendítése szempontjából működését mégis alapvetőnek ítélik meg,96 és szakembereket képző, betanító tevékenységéről is értesülünk. Az agrároktatás megszületéséig a gazdálkodás ágazataiban a szakemberképzés a tapasztalati tudás elsajátításával, az uradalom különböző hivatalaiban folyt. így például amikor 1763-ban Eszterházy Károly számtartót kért az egri püspöki birtokra, Balogh tanítványai közül a pápai uradalom egyik birkásának a fiát ajánlotta, aki már 3 éve practicáns volt, de ő tanította be az egri püspöki birtok későbbi Ulrich nevű számtartóját is.97 Balogh Ferencet inkább úgy tekinthetjük mint aki munkájával, a fiatal tehetségek patronálásával a következő század, a reformkor hazafias szellemét előlegezte meg. Végezetül: Az utólag olykor sokak által kárhoztatott építészcsere a maga korában egyikük részéről csalódást és felháborodást, másikuk oldaláról viszont a művészi kiteljesedés lehetőségét eredményezte, azonban az utókor csak sine ira et studio, szakmai szempontok szerint ítélhet. Gerl és Fellner tevékenységének pontos elhatárolása csak úgy volna lehetséges, ha bármelyiküktől autentikus terveket fedezhetnénk fel,98 noha ennek kevés a valószínűsége. A fentiekben az elmúlt évek kutatásai alapján a két mester tevékenységét elsősorban az adatok újraértelmezésével, és Fellner esetében éppen az 1763-as tatai kastélytervvel való összevetés alapján kíséreltem meg tisztázni, remélve, hogy ezzel némileg hozzá tudok járulni az építész egri működése jobb megismeréséhez. A végső megítélést azonban csak egy mindenre kiterjedő Fellner monográfia hozhatná meg, de az még sajnos várat magára. 92 Példaként idézhetjük II. József öccse, majd a trónbeli utóda, II. Lipót császár jellemzését is, amit 1790-ben nádorrá választott fiának (Sándor Lipót főhercegnek) írt: "Esterházy, egri püspök, dúsgazdag, türelmetlen, minden tekintetben veszedelmes, de meglehetősen híres. " Mályusz 1926. 445. 93 Voit 1969a. 228. 94 Révhelyi 1988.26. 95 Fülöp 1999.157. Balogh Ferenc már az idősebb Esterházy Józseftől plenipotentiárusi megbízást kapott az uradalmak irányításban, majd az Esterházy család segítette hozzá a királyi tanácsosi címhez is. 96 Fülöp 1999. üo. 97 Balogh Ferenc és Eszterházy levelezéséből: MNLEPLP. 1216. C51.N1.1763.124-126. Idézi: Fülöp Éva Mária 1999. Eszterházy eredetileg Baloghot kérte fel az egri püspöki bírtok vezetésére is, amit az már nem tudott elvállalni. Maga helyett ajánlotta fel a püspöknek, hogy küldjön megfelelő embert, akit betanít. 98 Nem tekinthető annak a topográfiában szereplő 1777-es, un „Csúszka pallér példánya " néven ismert alap-és homlokzati rajzok, amit Soós nyomán Voit a Gerl-féle tervek másodpéldányából származónak tulajdonított, de összefoglalójában már maga is csak az „építkezéssel egykorú -nak, és „Soós Imre fejtegetéseiben illusztratív értékű"- nek nevezett. MNL HML EÉGL tvj. 4. - Idézi Soós 1967. képekkel, továbbá többször Voit 1969a. 199.318., Voit 1972.465. 118
