Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7-8-án megrendezett Tudományos Konferencia tanulmánykötete - Studia Agriensia 32. (Eger, 2016)
Kalácska Róbert - Kováts István: Előzetes jelentés az egri Érseki Palota díszudvarának régészeti kutatásáról, 2011-2013
KALACSKA RÓBERT - KOVÁTS ISTVÁN 4. 16-17. századi faszerkezetű ház talpkövei a 2011 /2. árokban (fotó: Kováts István) 2011/2, 2011/3, és 2011/4. árokban is, hozzávetőlegesen ugyanebben a mélységben. A kőfelület jellege, illetve a közvetlenül ehhez a jelenséghez kapcsolható leletanyag alapján kijelenthető, hogy az biztosan 1690 utáni, valószínűleg a 18. század első felében-közepén keletkezhetett és a kiépülő palota kerti térburkolata lehetett. (2. kép) A 2011/1. árokban K-Ny-i irányban átvágtuk ezt a felületet. Alapozási árkot nem találtunk, az alatta levő betöltésből közepes mennyiségű 17. századi kerámia került elő. A 2011 /2. árok az előzőtől D-re, szintén az épületre merőlegesen húzódott, 18,20 m hosszan, 1,40 m szélességben, mélysége 0,95-1,70 m között váltakozott. DNy-i végében találtuk meg a fentebb már említett barokk kori külső járószintet, ettől K-re az árokban 1,40 m mélyen gazdag török kori, koraújkori leletanyagot (bosnyák sütőtál, pipák, érmek, vastárgyak, nagy mennyiségű kerámia, játékként használt ólom astragalus13) (3. kép) tartalmazó betöltés húzódott, amelynek É-i szélét találtuk meg. Erről az objektumról feltételeztük, hogy gödör vagy beásás lehet, azonban a későbbiekben kiderült, hogy az egy itt húzódó 16-17. századi ház részlete. Az árok EK-i oldalán 1,40-1,50 m mélységben 4 db viszonylag szabályos kőtömb bontakozott ki egymáshoz közel, azonos távolságban. Ezek talán fachwerk szerkezetű épület talpkövei lehettek. (4. kép) 1,50 m mélységben az ároknak ezen a szakaszán a kövek körül mindenütt sárga agyag, erősen letaposott felület bontakozott ki, amely - a felszínbe mélyedő cölöp és karólyukak alapján is - az egykori épület belső járószintje lehetett. Erről a felületről és a közvetlenül felette húzódó, részben égett, faszenes betöltésből további nagy mennyiségű, a korszakra datálható kerámiatöredék került elő. A leletek és jelenségek előzetes vizsgálata alapján feltehető, hogy az épület a 17. század második felében-végén pusztulhatott el. 13 KovAcsGy. 1989.103-110, Bartosiewicz 1999.37-44. A 2011/3-4. árok a 2011/1-2. árkok között, azokra merőlegesen, egymástól 1,5m-rehúzódott.A2011/3.árok9,70mhosszú, l,60mszéles volt, mélysége 0,5-2,20 m között váltakozott. A 2011 /3—4. árkokat elválasztó tanúfalakat egy 1 m-es szakaszon egybebontottuk. Itt is előkerült a fentebb már említett 18. századi járószint. Közvetlenül ez alatt, 1 m-es mélységben a 2011 /3-as árokban egy 1,60-1,80 m széles, ferdén húzódó ÉNy-DK-i irányú nagyméretű kövekből kirakott kőfelületre bukkantunk, amely közvetlenül az alatta húzódó riolittufa-szinten ült. Ezt az itt kialakított 2011/3. árok/3. szonda É-i metszetében figyeltük meg. Szintviszonyai alapján biztosan nem a barokk korra keltezhető, a környezetéből előkerült leletek alapján valószinűleg török kori, 16-17. századi. Kialakítását tekintve (enyhén domborodó, két oldala felé lejt) talán külső járófelület lehetett. Egyértelműen nem azonosítható falalapozásként, az árok metszetében és a felület feletti betöltésben ugyanis nem találtunk visszabontásra utaló kőtörmeléket, kősifrát vagy falkiszedés helyét. A felület kőanyaga ráadásul eltért a palotán belül megfigyelt kövek anyagától.14 Az árok D-i végében 1 m-es szélességben alakítottuk ki a 2011/3. árok/3. szondát. Ezt 2,55-2,60 m mélységig bontottuk kézi erővel. A szonda alján 2,30-2,50 m között sötétbarna, intakt réteget lokalizáltunk, amelyből Árpád-kori cseréptöredékek és állatcsontok kerültek elő. A kerámiát elsődlegesen a 10-13. századra kelteztük, egy részük biztosan 10-11. századi.15 Az Árpád-kori szint felett szórványosan a 13-14. századra keltezett kerámiatöredékek is előkerültek. A 2011/3. ároktól Ny-ra, az épület felé a 3. árokkal párhuzamosan húztuk ki a 201T /4. árkot 9,90 m hosszan, 1,60 m szélességben, mélysége 0,55-2,20 m volt. A már említett 18. századi kőburkolaton kívül egy téglával körberakott közművezeték került az árokból elő, átlagosan 0,60-0,70 m mélyen, leásásával részben bolygatták a barokk kőfelületet. Az árok D-i végében a 2011/4. árok/2. szondát ástuk ki, 1,20 m szélességben, 2,50- 2,70 m mélységben. Itt is előkerült a fentebb már említett sötétbarna réteg, amelyből szintén Árpád-kori - elsősorban korai - cseréptöredékeket gyűjtöttünk. Amélytúrásokkal érintett területen a 2011 /1. ároktól É-ra húztuk meg 5. Barokk kori vízvezeték részlete a 2011 /5. árokban (fotó:Kováts István) a 2011/5. árkot, az 1. árokkal párhuzamosan. Hossza 10 m, szélessége 1 m, mélysége 1,50-1,90 m között váltakozott. Régészeti korú objektum e helyről három került elő; közvetlenül az árok DNy-i végénél 16-17. 14 Bozóki Lajos szíves szóbeli közlése. 15 Az Árpád-kori kerámiatöredékeket a 2011. évi ásatáson munkatársként dolgozó Merva Szabina határozta meg, akinek segítségét itt is köszönjük. 101
