Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BITSKEY ISTVÁN: Az Athleta Christi eszménye a végvári harcokban

A vitézi mesterség szakmai ismertetésének és a morális tanításnak az egységét regisztrálhatjuk Magyart István szövegében, amelyből kimondatlanul is előrajzolódik az általa eszményinek tartott vitéz, a keresztény katona ideája. Igaz, sokszor épp azáltal, hogy előadja, mit nem kell, mit nem szabad tennie a vitézlő népnek, ha valóban Krisztus seregébe tartozónak tudja magát.

Néhány évvel később ennél jóval visszafogottabb tanítást adott a török elleni harcról Kecskeméti Alexis János református prédikátor, amikor 1621-ben ezt írta: „Tanullyuk megh: Ha Istennek engedelmeből Városinknak és josza- ginknak idegen kezre való kelesét lattyuk: ne kápolódgyunk, hanem szenvedgyük bekevel, halaadassal”.20 Majd ezt követően arra int, hogy a „hadakozó férfiak” ne dicsekedjenek saját erejükkel, ne tulajdonítsanak serény- ségüknek semmit, mert csak Istené a dicsőség a győzelmek idején. A büntetésnek idején pedig „ne az ellenségről gondolkodjunk”, hanem esedezzünk az Úrnak, hogy vegye el rólunk „Mahomet követeinek szolgálatát”. Kecskeméti tehát nem démonizálja a török hódítót, sőt, isteni eszközt lát benne a fő ellenség, az agresszív ellenreformációt vezető pápai hatalom ellenében. Úgy látjuk, e véleménykülönbségben két tényező játszhatott szerepet: egyfelől az ellenreformáció erősödése, másrészt a török hódítás állandósulása, a kényszerű beletörődés a meg nem változtatható helyzetbe, a török politikai hatalma alatt élők számára a modus vivendi keresése.

Végeredményben a protestáns prédikátori vélemények biblikus, eszkato- lógikus keretben értelmezték a török hódítást és az ellene folytatott küzdelmet, azt többé vagy kevésbé a morális öntisztulással kapcsolták össze, s a flagellum Dei toposzának függvényeként szóltak róla. Gyakori volt a kettős An- tikrisztus tanának kifejtése, amelynek értelmében a híveknek a „Papismus” és a „Mahometismus” ellen együttesen kell küzdeniük, sőt olykor a fő gonoszként az előbbit jelölték meg.21 A német közvéleményben a harmincéves háború eseményei ugyancsak topikus, eszkatológikus konnotáció révén kaptak magyarázatot, a háborús pusztítások isteni végzés eredményeként jelentek meg a különböző kommunikációs fórumokon (prédikációk, röplapok, kommentárok, képi ábrázolások, naplók, kiáltványok, fejedelmi rendeletek,

20 Kecskeméti Alexis János prédikációs könyve (Dániel próféta könyvének magyarázata). Régi Magyar Prózai Emlékek 3. Sajtó alá rendezte: Szuromi Lajos. Bevezetés: Gombáné Lábos Olga. Budapest, 1974. 101-102.

21 Imre 2000.58-79.

72