Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

SZIRÁCSIK ÉVA: Koháry II. István, a birtokgyarapító katona

Kata Perényi Ferenchez ment feleségül, Bosnyák Judit pedig Balassa II. Imre hitvese lett.10 11

Wesselényi II. Ferenc (1605-1667. március.23.) korán katonai pályára lépett, Bosnyák II. Tamást váltotta a füleki kapitányságban. Első felesége Bosnyák II. Tamás lánya, Bosnyák Zsófia (fi 644. április 28.) lett. Első felesége halálát követően feleségül kérte rimaszécsi Széchy Máriát, Gyöngyösi István szavaival élve a „Márssal társolkodó Murányi Vénust”. A második házassága révén 1646-ban grófi rangra emelték, 1647-ben Magyarország főtábornagyává nevezték ki, majd 1655-ben nádorrá választották és 1660-tól haláláig Gömör vármegye főispáni címét is viselte.11

Bosnyák Judit és Balassa II. Imre egyik lányát, Juditot - amint korábban említettük - Koháry I. István vette feleségül, a másik lány, Emerencia Esterházy Zsigmond felesége és az Esterházy-ág őse lett. Bosnyák Judit és Balassa II. Imre házasságából egy fiú is született, aki Balassa III. Imre volt. Balassa III. Imre Erzsébet nevű lánya Illésházy Miklóshoz ment feleségül, tőlük származott az Illésházy-ág. Balassa III. Imre másik lánya, Zsófia Motesiczky Pálhoz ment feleségül létrehozva ezzel a rokonságot a Motesiczky-ággal.12

A Koháry-birtokok kiterjesztése

A Koháryak első földbirtoka Hont vármegyében húzódott. Koháry Péter (1593-1629) 1629-ben királyi adományt nyert a Hont vármegyei csábrági és szitnyai várakra és uradalmakra. A család az előnevét innen kapta.

Koháry Péternek azonban zálogbirtoka is volt rövid ideig. Kálnay Pál 1600 körül zálogosította el Palotát, Sikátort és Alagot Koháry Péternek és Újfalussy Gergelynek. Koháry Pétert 1619-ben iktatták be a birtokba, miután a törökök elfoglalták Palotát. Koháry birtokba lépése ellen a kalocsai érsek 1629-ben tiltakozott.13

10 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I. 1857. 206.

11 IJJ. Reiszig Ede — Sarlay Samu: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. In: Borovszky 1903. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0008/30.html; Gyöngyösi István: Márssal társalkodó Murányi Vénus. Budapest, 1998. http://mek.niif.hu/06000/06075/html/

12 Nagy 1857. 124.

13 Károlyi László: A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. I—II. Budapest, 1911. 79., 81.

224