Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BAGI ZOLTÁN PÉTER: Az időjárás mint a tizenöt éves háború hadműveleteit befolyásoló tényez

viharok, hideg — a sátán, és a török varázslók voltak felelősek.54 Az ostromlók végül november 2-án kénytelenek voltak felhagyni a vár vívásával.

Nem csak a Budát ostromló császári-királyi had katonái részesültek azonban az ítéletidőből, hanem az ugyanakkor Váradot (1598. szeptember 29 - november 3.) támadó oszmán katonaság tagjai is. Pecsevi ezt a következőképpen örökítette meg tarikhjában: „egy hónapnál tovább tartózkodtak a vár alatt s egyetlen nap nem volt, a melyen ne esett volna s a víz zuhogó patakban ne folyt volna. A városban egy nagy folyó van, a mely mindennap kiáradott s néhány órán át lehetetlenné tette a járást. A katonaság az ostrom- sánczokba való menetelében, jövetelében akadályozva volt s a táborban magában oly nagy sár volt, hogy egyik sátorból a másikba nem lehetett menni. A sátorok köteléhez embervastagságú karókat vertek a földbe s a heves szélvihar miatt a sátorok végre még sem maradhattak helyükön.”55 Szamosközy szerint Mátyás főherceghez hasonlóan Szaturdzsi Mehmed is emiatt hagyott fel az ostrommal: „Valójában a török harci kedvét az idő alkalmatlansága törte meg; a télbe hajló ősz arra késztette őket, hogy a szerencsétlenül kezdett vállalkozást odahagyva visszavonuljanak.”56

Az október—november tájékán megérkezett nagy hideg és bőséges csapadék a legnagyobb csapást az 1601-ben Kanizsát ostromló keresztény sereg számára jelentette. Pecsevi történeti munkája szerint Ferdinánd főherceg dölyfösen azt mondta, hogy „ezen a télen a vár alatt telelünk s az egész télen nem hagyjuk abba a vár vívását és addig nem megyünk el innen, míg a várat el nem foglaljuk.” Ezért, folytatta a török történetíró, „földalatti üregeket s a telelésre alkalmas utakat készítettek.”57 Az időjárás viszontagságai ellen azonban ezek nem nyújtottak menedéket. Egyrészt a szinte szakadatlan esőzések jelentősen lelassították az ostromműveleteket, mivel az egyébként is vizenyős, mocsaras területen lehetetlenné vált az ostromsáncok ásása, valamint a várat övező árok feltöltése. A döntőnek szánt rohamot például azért október 28-án indították meg, mivel a sáncásáshoz csak kilenc nappal korábban tudtak nekikezdeni. Az ostrom továbbfolytatását pedig egy nagy

54 Coberus, Tobias: Observationum medicarum castrensium Hungaricarum decades trés. Helmstadt, 1685. 9.

55 Pecsevi 1916. 146.; Ugyanerről Kjátib Cselebi: Cselebi 1916. 278.

56 Szamosközy 1977. 149.

57 Pecsevi 1916. 163.

92