Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
BITSKEY ISTVÁN: Az Athleta Christi eszménye a végvári harcokban
Az ezzel kapcsolatos álláspont kifejtésében érthető módon jutott vezető szerep Pázmány Péternek, aki több helyen, több műfajban is foglalkozott a keresztény vitézek erkölcsös hadviselésének módjával és lehetőségeivel. Erről szóló tanítása legvilágosabban 1636-ban megjelent prédikációskötetének Szent Márton napi beszédében mutatkozik meg.26 Szent Mártont már korábban is a magyar szentek között ábrázoltatta a Kalauz második kiadásának (1623) címlapján, mivel Márton az akkori köztudat szerint Magyarország területén, Sabariában (a mai Szombathelyen) született. Az egykori római provincia, Pannónia szülötte a középkor óta Európa-szerte tisztelt szentnek számított, így az ő tekintélye jelentékenyen erősítette az újjászerveződő magyar- országi katolicizmus pozícióját a keresztény Európában. Pázmány beszéde alkalmat adott arra, hogy a szerző a hadviselés katolikus értelmezésű erkölcsi normáit kifejthesse. Márton római légionáriusból lett szentéletű püspök, életútja tehát példázat (exemplum) lehetett a kétféle életvitel szintézisének szemléltetésére. Ugyanis Pázmány előadása szerint amikor Márton „Galliában vitézkednék”, akkor „minden katonai csintalanságtúl és feslettségtűl oltalmazta magát”, katonaként adta át köpenyének felét a koldusnak, vitézként is kegyes volt, s gyakorolta a szeretet erényét. De Márton példájából kiindulva a prédikáció jóval tágabb perspektívát is nyitott, az érsek itt kifejtette felfogását az igazságos és az igazságtalan háborúzásról, cáfolta azt a nézetet, amely szerint keresztény egyházi személy nem foghat fegyvert. Beszéde végén a hadakozást átvitt értelemben is tárgyalja: a bűnök elleni küzdelmet is ide kapcsolta, s ezáltal hallgatóságának széles rétegeit tette érdekeltté fejtegetésében. Szent Márton kultusza a barokk kori Magyarországon tovább erősödött, irodalmi és képzőművészeti alkotások egész sorának lett témájává. Tiszteletében közrejátszhatott Pázmány értelmezése, amely szerint a „vitézségben szentségre jutott Szent Márton”, mert ő csak a világi hatalomért folytatott harctól zárkózott el, s csak az ezzel járó „mód nélkül való” kegyetlenkedést ítélte erkölcstelennek. A prédikáció konklúziója szerint „nem tilalmas, hanem böcsülletes, szükséges és Isten- előt kedves a módgyával való vitézkedés és hadakozás”. Ezzel az értelme26 Pázmány Péter Összes Munkái. VII. Sajtó alá rendezte: Kanyurszky György. Budapest, 1905. 679-693.; Részletes elemzése: Bitskey István: Pázmány Péter prédikációja Szent Mártonról. In: Historicus Societatis Jesu. Szilas László emlékkönyv. METEM Könyvek 62. Budapest, 2007. 235-244. 74