Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BITSKEY ISTVÁN: Az Athleta Christi eszménye a végvári harcokban

császárok között is jeles hadakozók voltak, mint Nagy Károly, Ötödik Károly és többek. Az mi nemzetünk között Hunyadi János és az fia, Mátyás király. Kiket az Isten omált volt heroicis virtutibus, azaz megékesített volt vitézlő természettel, arra való észvel, szívvel, erővel, és azokat bírta az ő Szentlelke által; kik sem félelmesek, sem vakmerők nem voltak, féltekben országok és tisztek mellől el nem szöktek, vakmerőségekben semmit méltatlan és ok nélkül való hadakat nem indítottak, dolgokra Istentűi segítséget kértek és vártak”. A továbbiakban kifejti, hogy a keresztény fejedelmeknek tehát szabad hadakozniok, és senki „lelkiesméretét meg ne szomorítsa, gondolkodván magába, hogy netalám nem illenék idvösségre való emberhöz az hadakozás. Meglehet, csak amaz felső okokért legyen”. Két okból lehetséges tehát a hadviselés: „oltalomért vagy büntetésért”, mindkettő isteni akaratból származhat, az első esetben a miles christianus, az athleta Christi védelmezi az igaz hitet, a másikban a flagellum Dei sújt le a bűnösökre.

Melanchthon retorikai tankönyvei egyébként már az 1530-as évektől kezdve témaként ajánlották és argumentációs rendszerükbe vonták be a Türkenkrieg, Türkengefahr motívumát. Germánja Praeceptora azt hangoztatta, hogy a keresztény fejedelmek számára erényes, hasznos, szükséges és lehetséges a természetes ősi ellenség, a legkegyetlenebb pusztító hatalom (crudelissimum latrocinium) elleni fegyveres harc. Mint Imre Mihály kimutatta, ennek az álláspontnak a kialakításában a Wittenbergben megforduló magyarországi diákoknak nagy szerepük volt, első kézből való beszámolóik eleven képet festettek a török hadak pusztításairól, az európai kereszténységet fenyegető veszély közelségéről.16 Melanchthon szerint a keresztény fejedelmeknek legelemibb kötelességei közé tartozik a keresztény hívek védelme, a Respublica Christiana megoltalmazása. A német közvélemény turcica- ábrázolásai - szövegesek és ikonológiaiak egyaránt - a törököket dühödt sárkányként, vérszomjas vadállatként mutatták be, az ellenük harcolókat ruházták fel az athleta Christi elnevezéssel.17 A végvárak protestáns katonasága számára ez a melanchthoni tanítás nyilvánvalóan megerősítette a török elleni harc erkölcsösségének, sőt kötelességének tudatát.

16 Imre Mihály: „Magyarország panasza”. A Querela Hungáriáé toposz a XVI-XVI1. század irodalmában. Csokonai Universitas könyvtár 5. Debrecen, 1995. 107-124.

17 G. Etényi Nóra: Hadszíntér és nyilvánosság. A magyarországi török háború hírei a 17. századi német újságokban. Balassi Kiadó, Budapest, 2003. 68.

70