Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BITSKEY ISTVÁN: Az Athleta Christi eszménye a végvári harcokban

gondolatát, s tovább gondolva és árnyalva a tomista okfejtést, megkísérelte a pax et justifia fogalompárjával megválaszolni a kérdést. Egyre inkább teret nyert az a nézet, amely szerint a mohamedánok nem téríthetők meg, nem krisztianizálhatók, az erre irányuló missziós elképzelések csődöt mondtak, s előtérbe került az apokaliptika alapján értelmezett hadviselés elve.4

Ennek megfelelően a miles christianus fogalma az évszázadok során különböző kontextusokba kerülve többszöri jelentésmódosuláson ment át. Kikristályosodott, topikus formáját - miként Kurcz Ágnes alapos vizsgálódásából kiderül - „a cluny hagyományokra épülve az udvari klerikusok alkották meg”.5 Clairvaux-i Szent Bernât a templomos lovagokat nevezte militia Christi-nek, de a középkori lovagi kultúra erénykatalógusában is szerepelt az egyház és papság védelméért, a kereszténységért vállalt önfeláldozás. A krisz- tianizálódó Európa számos uralkodóját, pogányok ellen harcoló, gyakran szentté is avatott királyát ugyancsak ezzel a jelzővel illette az egyházi vezetés. Szent László az athleta Patriae jelzőt érdemelte ki,6 évszázadokig benne látták a katolikus hitszónokok Krisztus katonáját, még egy 18. századi prédikációban is ez olvasható: „Had-viselő embereknél ha Katona kellett: Keresztény Márst, Herculest Sz. Lászlóban találtak”.7

A tatárjárás idején IV. Bélát nevezte a pápa a kereszténység védelmezőjének,8 majd az iszlám hódítás dél-kelet-európai megjelenésével az ellene küzdő uralkodókat, országokat, hadvezéreket illették a defensor fidei jelzővel. Különösen Bizánc eleste, Konstantinápoly elfoglalása (1453.) után nőtt

4 Fodor Pál: Az apokaliptikus hagyomány és az aranyalma legendája. A török a 15-16. századi magyar közvéleményben. Történelmi Szemle 1997. 21-49.; Őze Sándor: A keresztes hadjáratok ideológiája és a Magyar Királyság az oszmán veszély kezdetétől a Habsburg védelmi vonal felállításáig (1395-1556). In: Matanov, Hristo-Arató György (szerk.): Nikápolytól Bécsig 1396-1683. Szófia, 2008. 234-259.

5 Kurcz Agnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Budapest, 1988. 171.

6 Mezey László: Athleta Patriae. Budapest, 1980. 28-33.

7 Csete István-Gyalogi János: „Panegyrici sanctorum Patronomm Regni Hungáriáé, Tudniillik, Nagy Aszszonyról, Magyar Szentekről, Es az Országhoz tartozandó kivált-képpen- való Innepekre Jeles Prédikatziók..”. Kassa, 1754. 173.

8 Terhe Lajos: Egy európai szállóige életrajza (Magyarország a kereszténység védőbástyája). Egyetemes Philologiai Közlöny, 1936. 307. A toposz történetének legfrissebb áttekintése: Száraz Orsolya: A kereszténység védőbástyája. Studia Litteraria. Debrecen, 2012/1-2. 51-67.

67