Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

CZIGÁNY ISTVÁN: A militarizált társadalom rétegződése és szerepe a felső-magyarországi végvidéken a 17. században

egyénileg, vagy csak néhányad magukkal nemesített meg a fejedelem, és adományozott nekik birtokot.38

A Bethlen Gábor halálát követő trónutódlási harcokból az elhunyt fejedelem egykori hadvezére, Rákóczi György is a hajdúk támogatásával került az erdélyi fejedelemség trónjára. Első intézkedései között szerepelt (1631. június), a királyi hatalommal elégedetlen mintegy ezer hajdú Derecskére történő áttelepítése.39 Ezt követően fejedelemként, s mint arról alább szó lesz, földes- úrként is folytatta a hajdúk privilegizálását.40

A királyi országrészben maradt hajdúk helyzetének rendezése a második hajdúfelkelést lezáró tiszavárkonyi egyezménnyel (1608. április 13.) vette kezdetét. A rendi vezetők Polgár és Szent-Margita helységét ajánlották fel a hajdúk újabb megtelepedésére. Kilátásba helyezték egy 1785 főből álló „fizetett had” felállítását. Parancsnokának Némethy Gergely hajdú generálist, központjának pedig Kálló várát szánták. A lovasok letelepedésére Hemádnémetit, Szerencset, Bőcsöt és Kesznyétent, a gyalogosok számára Gesztelyt javasolták.41

A Báthory Gábor ellen indított hadjárat idején a királyi hatalom megpróbálkozott Nagy András seregének átcsábításával. Nagy András és tíz hajdúkapitány fel is esküdött (1611. július 5.) az uralkodóra. Bár az egyezség megkötését belefoglalták az esküszövegbe, de tartalmát nem ismerjük.42

A felső-magyarországi és tiszántúli hajdúság hamarosan betagolódott a királyi, illetve a fejedelmi végvidékekbe. A szabolcsi öt hajdúváros (Hadház, Nánás, Szoboszló, Vámospércs és Polgár) privilégiumait II. Mátyás németrómai császár és magyar király (1613. április 1.) megerősítette, katonai szer38 Rácz 1969a. 87.; Szendrey 1971. 49-194., Szendrey István: A bihari-berettyóújfalui hajdúk. In: Varga Gyula (szerk.): Berettyóújfalu története. Berettyóújfalu,1981 223-224.; Nyakas Miklós: Báthory Gábor hajdúpolitikája. In: Papp, Jeney-Tóth, Ulrich 2009. 371-373.

39 Szendrey István: A harmadik hajdúfelkelés. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve, V. Hajdúböszörmény, 1983. 74—75.; Szendrey István — Nyakas Miklós: Derecske története. Debrecen, 1980. 28-30.

40 Pocsaji csalánosi birtokaira nemcsak földesúrként, hanem fejedelemként is telepített katonákat, 1632-ben összesen 600 főt. Rácz István: Hajdútelepítések és kiváltságolások. In: Módy György (szerk): A hajdúk a magyar történelemben. Debrecen, 1969b. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 10. 61—62.; Rácz 1969a. 128.

41 Komáromy 1900. 419., 447^148.; Czigány István: Katonai szolgálat és a társadalom milita- rizációja. HK 2004/4. 1219.

42 A hajdúk hitlevele, Szentmihály 1611. július 5. MOL E 196 AFT Fasc.34. föl. 91.

52