Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

VARGA EMESE: A dohányzás megjelenése és elterjedése a magyar végvárak katonaságának körében

Később a magyar pipagyártás is az oszmán hagyományokat követte, azaz a cserépfejből és az ahhoz illesztett fából készült szárból álló pipák készítési metódusát vette át és alakította ki a - forma és díszités tekintetében is már magyar — cseréppipa típust.

A legjellegzetesebb török kori pipatípusok

Sarkos tőkéjű pipák

A típus a megnevezését a tőke23 jellegzetes alakjáról kapta, amely a csoportba tartozó pipák esetében éles sarkot alkotva kapcsolódik a pipafejhez. A kéményük hengeres, a csésze tányérszerűen kiszélesedik, éles peremmel rendelkezik. A fejjel 60-75°-os szöget bezáró, szabályos sokszögletes (általában nyolcszögletű), hosszú, egyenes nyakkal rendelkeznek, amelynek végén korong alakú nyakgyűrű és keskeny, tölcséres vagy hengeres formájú előgyűrű található. A nyak végén átlagosan 1 cm szélességű sáv látható, amelyet egy erőteljes, széles árkolás választ el a nyakgyűrűtől. Anyaguk minden esetben világosszürke vagy fehér színű,jó minőségű, finoman iszapolt. Felületük lehet mázas vagy mázatlan kivitelezésű. Egyes darabokon, a kéményre és/vagy a nyak végén található sáv felületére arab vagy török nyelvű feliratokat pecsételtek (3. kép).24 Más pecsételésekkel (mihráb-, és futókutya-sor) illetve az előgyűrűn elhelyezett keskeny bronzkarikával is díszíthették a sarkos tőkéjű pipákat (4. kép). A sarkos tőkéjű pipák csoportja nagyszámú külföldi analógiával rendelkezik. Elsősorban Mütiléné25 és Isztambul26 környékén jellemző a típus, de számos más lelőhelyen is felbukkannak képviselői.27 Magyarországon Egerből,28 Szegedről,29 Jeni Palánkról,30 Pécsről,31 Szécsényből32 is ismertek a típusba sorolható példányok.

23 Tőke: a nyaknak a fej aljához illeszkedő része

24 Varga Emese: Az egri vár török kori cseréppipái. Szakdolgozat MA. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2011. 34-38.

25 Humphrey, J.W.: The Turkish clay smoking pipes of Mytilene. In: Society for Clay Pipe Research Newsletter 26. 1990. 2-9., 3. Fig. 1.

26 Hayes, John: Turkish Clay Pipes: A Provisional Typology. BAR S92 IV. 1980. 3-10., 7.

406