Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
VARGA EMESE: A dohányzás megjelenése és elterjedése a magyar végvárak katonaságának körében
szöveges elemeket tartalmaztak (nevet, helyet, évszámot).10 A rendelkezésre álló írott forrásanyagban sok információ található már a legkorábbi műhelyek működéséről is. A korabeli pipakészítőket említő feljegyzések, végrendeletek alapján egy-egy mester működése pontosan körvonalazható földrajzilag és kronológiailag egyaránt. A pipaleleteken szereplő mesterjegyek révén pedig a feltárásokból előkerülő tárgyak összekapcsolhatóak a forrásokból ismert műhelyekkel, így az egyes darabok kora és származási helye meghatározható. A török jellegű pipa A török jellegű pipák alapvetően három részből állnak: cserép fej, fából készült szár, valamint szopóka alkotják. A régészeti anyagban ezek közül leginkább a kiégetett agyag pipafejek maradnak meg, amelyek az anyag, a forma, a felületkiképzés és a díszítés tekintetében is rendkívül nagy változatosságban készültek a korszakban. Készitettek fehér, halványszürke és a vörös különböző árnyalataira égetett anyagú pipákat, melyek felületét gyakran fényesre polírozták, mázazták vagy festéssel gazdagíthatták. A török pipákon sokszor tűnnek fel az aprólékos gonddal kidolgozott pecsételőkből származó bélyegek. A legkedveltebb motívumok a rozetta, a levél és a palmetta minták voltak, de gyakran találkozhatunk görgőpecsételőkből származó fogaskeréknyomokkal, mihráb- és futókutyasorokkal is. Kvalitásosabb darabok különleges dísze a bronzból készült keskeny karika, mely a pipa nyakán és elő- gyűrűjén szerepelhet. A pipák felületén plasztikusan megjelenő motívumokkal is díszíthették az egyes darabokat, ezeket pipakészítő negatív formába való bekarcolással alakították ki. A nagy változatosságban készült darabok mellett ugyanakkor a török kori pipaanyagban megtalálhatóak a sorozatban gyártott tömegtermékek is, melyek egyszerű kialakításuk, szerény díszítettségük - így feltehetően alacsonyabb áruk - révén elérhetőek voltak a szegényebb réteg számára. A török jellegű pipaleletek készítési idejének és származási helyének meghatározása nem egyszerű feladat. A keleti hagyományokon alapuló pipagyártás korai időszakára ugyanis kevésbé jellemző a mesterjegyek 10 Leclaire 2004. 51., Abb. 3. 403
