Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
KOMJÁTI ZOLTÁN IGOR: „...Hogy újabban is megüthetnénk ebnek az orrát...”. A füleki helyőrség összecsapásai a török csapatokkal Koháry István főkapitánysága idején (1667-1682
Benedek gyalogosvajdát rendelte a hajdúival, a másikhoz Illés Tamást a csapatával, akik 15 muskétást kaptak erősítésként. A kapukhoz vezető dupla ösvényt Szabó Gergely szabadhajdúi védték. Koháry Imre a lovasság egyik részét a vártól nem messze levő réteken legelő jószágok biztos helyre való terelésére rendelte, a nagyobb részt azonban Oláh János főhadnagy vezetésével rendezett csatasorban a török támadás elhárítására küldte, nehogy azok még több embert tudjanak felvonultatni. Az első számú török csapat ott próbált betömi a várba, ahol a kapukhoz vezető dupla ösvény vezetett, és amelyet a szabadhajdúk védtek. A törököket visszaverték, és a második csapatuk is vereséget szenvedett, és így az alkapitány és Koháry Imre egy kisebb csapatot tartalékba tudott helyezni, ha netalán a törököknek a csatától eddig távoltartott két egysége egy hátulról jövő támadást indítana. A várból ágyúkkal kezdték lőni a török támadókat, főleg akkor, amikor a harmadik egység, az Egerből származó elitalakulat, a „gumblia sereg”58 (amelynek díszes sárga zászlaja és sólyomszámyas hadijelvénye volt) nagy elszántsággal és vak dühvei belevetette magát a küzdelembe. A magyarok a három-négy óra hosszat tartó küzdelemben mégis visszaverték a törököket, sokat megöltek és fogságba ejtettek közülük, de még ez sem törte meg a támadók harci kedvét, mert újra gyülekezni kezdtek egy végső rohamra a „gumblia sereg” zászlaja alatt, és csakis akkor vonultak vissza végleg, mikor a zászlótartót egy várból jövő ágyúgolyó úgy telibe talált, hogy darabokra szakadva repült le a lováról. A fíileki végváriak győzelme Koháry Imre szerint csodásnak volt mondható, mert létszámuk alig haladta meg a 200 főt. A végváriak közül senki sem halt meg, viszont Vécsey Sándor nemesember, Kovács „Réz” András és Rácz Gábor katonák megsebesültek. A törökök közül sok neves tiszt maradt a csatamezőn: például egy egri odabasa, akire azért haragudtak a fülekiek, mert egyszer elvitte nagy mennyiségű borukat; a fejét levágták trófeaként. Szintén levágták a fejét egy egri agának és az ágyúgolyó által leterített zászlótartó töröknek. Voltak olyan oszmán tisztek is, akiket annyira összeszabdaltak, hogy nem lehetett elvinni a fejüket, ilyen volt az Egerben szolgáló Szulimán nevű szpáhi és a szécsényi vár helyettesbégje. A menekülő törökök hét-nyolc szekér halottat vittek magukkal, és temettek el a Fülek környéki erdőkben, de a falvakból összeszedett szeke58 Más, közismertebb néven gönüllü. Főleg a végvidéken szolgáló, irreguláris és önkéntes lovaskatona volt. 354