Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

BÁLLÁ PÉTER: Bornemissza Gergely fia, János katonai és politikai pályája

fiát, de az is lehet, hogy ennél korábban, már a koronázás idején (1576. május 1.) lengyel területen tartózkodott. Habár ennek ellentmond, hogy Veress Endre vaskos monográfiájában nem említi azon erdélyi potentátok között Bornemisszát, akik elkísérték Krakkóba a fejedelmet.9 Első írásos bizonyítéka lengyel tartózkodásának 1577-re datálható, amikor az uralkodó Varsóban 100 forintot adott katonájának.10 Ez a jelentős összeg, úgy véljük, csak valamiféle hadicélt szolgálhatott, amelyet a számadáskönyvek nem, vagy nem akartak részletezni. Feltevésünket erősíti az is, hogy ebben az évben Báthori hatalmának az elismertetésével volt elfoglalva.

A megválasztott és a megkoronázott király-nagyfej edelem által indított elismertetési harcnak a leglátványosabb (és egyben legvéresebb) eseménye Danzig (Gdansk) lecsendesítése volt. Miközben számolni lehetett a németrómai császár támadásával, mivel sem II. Miksa (magyar királyként I. Miksa), sem annak halála után a fia, II. Rudolf (magyar királyként I. Rudolf) nem ismerte el legitim uralkodónak Báthorit, ugyanez a bizonytalanság érződött a déli és a keleti határokon. Délen a krími tatárok nyomultak be a Lengyel- Litván Nemesi Köztársaság (Rzeczpospolita) földjére, akik abban reménykedtek, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb jaszírt (zsákmányt) tudnak összerabolni. A keleti és az északi határokat - nem különben egész Litvániát — IV. (Rettegett) Iván, Moszkva cárja fenyegette. 1558-tól egy olyan, a térség életét közel 200 évre meghatározó háború vette a kezdetét, amelyet Livónia (a mai Balti-térség) birtokbevételéért indított II. (Jagelló) Zsigmond Ágost lengyel király - litván nagyfejedelem, de a lengyel hegemóniát megakadályozandó, azon nyomban megindultak a seregek a lengyelek ellenében Moszkvából és Stockholmból is, mivel nemcsak a moszkoviták, de a svédek is igényt formáltak a Baltikum birtoklására. A Livoniáért folyó háromhatalmi harc (Rzeczpospolita, Svédország, Moszkvai Cárság) majd csak 1721-ben a nystadti békében rendeződött végérvényesen.

Báthori megválasztásakor ez a hadakozás éppen moszkvai sikerekkel kecsegtetett, és úgy tűnt, hogy Krakkónak meg kell hátrálnia Iván előtt, és alá kell írni az eddigi területi veszteségeket realizáló békét. De amíg a saját országa forrongott, addig Báthori nem gondolhatott semmiféle ellentámadásra,

9 Veress Endre: Báthory István király (tenor hostium) halálának 350-ik évfordulójára. Budapest, 1937. 77.

10 Veress 1918.36.

250