Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)
SZIRÁCSIK ÉVA: Koháry II. István, a birtokgyarapító katona
Nógrád vármegyében, Heves és Külső-Szolnok vármegyében33 és Pest- Pilis-Solt vármegyében34 terültek el. Nógrád vármegyében az ilyen módon érintett birtokrészt még Balassa III. Imre adta zálogba 1670-ben Keller Jánosnak és feleségének, Komáromy Erzsébetnek. A zálogbirtok Horváth Jánoshoz és feleségéhez, Jánossy Judithoz került, majd tőlük a Koháryakhoz. Noha a Zichy család erre az egykori divényi birtokrészre is adományt kapott 1686-ban, a Zichy családdal való megegyezésnek köszönhetően nem került vissza a Zichy családhoz.35 Ez a birtokrész lett a Koháry-féle (karancs)sági uradalom. Amikor Koháry II. István és János familiárisaikkal Thököly Imre fogságába estek, kiváltásukért 10 000 dukátot fizettek. Koháry Farkas egyéb segítség híján az uralkodóhoz fordult a váltságdíj előteremtése miatt még 1684. november elsején kelt levelének tanúsága szerint, amelyben kérte, hogy a váltságdíj fedezete a divényi uradalom egy része legyen.36 A Haditanács kárpótlásként 25 000 forint kifizetését javasolta a Koháryaknak, de csupán 16 600 forint értékű birtokrészt hasítottak ki számukra Balassa III. Imre divényi uradalmából. A divényi birtokrészt a rimaszombati kincstári birtokrésszel egészítettek ki 25 000 rénes forint összértékűre.37 Az egykori Balassa- féle divényi uradalom egy részéből két birtok lett a Koháryak tulajdonában, itt említhetjük meg a zsélyi és a Koháry-féle divényi uradalmakat. 33 Adács, Visznek, Hort. Lásd: Knmjáti 2008. 113-119.; Soós 1975. 68-69., 519., 211. 34 Kóka. Lásd: Károlyi 1911. 89. 35 Borovszky 1911. Nógrád vármegye; Szirácsik Éva: Beszámoló a 2005. évi besztercebányai „Nogradica” kutatás eredeményeiröl. Levéltári Szemle 2005/4.69-70.; Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizotmány első száz évében (1687-1787). I. Salgótarján, 2005. 12.; A divényi uradalom jogbiztosító oklevele 1686-ból. Magyar Nemzeti Levéltár P 707. Fasc. 175. No. 18. 36 Komjáti 2008.113. 37 Szirácsik 2005/4. 69-70; Libri regii. MNL, A 57; Magyar Kancelláriai Levéltár. XXII. 24-27. 232
