Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MORLIN BÁLINT: 16-17. századi hadmérnöki munka egy mai mérnök szemével. A hadmérnöki munka során szerzett tapasztalatok

Ezzel szemben a másodrangú erődök sokkal egyszerűbbek voltak. Itt lényegében csak a helyi erők támadásának kivédése a cél. Tehát, ha a hírszolgálat csődöt is mond, akkor is szerezzenek annyi időt a védők, amíg az ostrom zaja odavonzza a segítséget. Ez esetben az ostromlónak aligha volt ideje a réstöréshez szükséges hosszadalmas árkászmunkára, az ütegek telepítésére és réstörésre, ha egyáltalán volt megfelelő teljesítményű tüzérsége, tehát a védők szempontjából sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldások is elegendőek lehettek. Példa erre Bajosa vára13: az erőd egy ötbástyás palánkmű (2. kép). Jóllehet bástyát írtam, de a „bástya” definíciójába az ott épült falszerkezet tulajdonképpen nem fér bele. Ez ugyanis a következő: ötszögű, a tüzérség igényei szerint zárt tűzrendszerbe tervezett védmű14. Vagyis a védelmi vonal felépítéséhez több bástya szükséges, melyek oldalazó tűzzel támogatják egymást és a közrefogott kurtinát, ötszögletű alakjuk pedig e feladat alá van rendelve. Ugyanekkor még egy fontos követelmény van velük szemben: a rajtuk elhelyezett tüzérség (ágyúk, lőszerek és kezelő személyzet) maximális védelme, különösen az oldalazó állásoké, hiszen amíg ezek működnek, addig a sikeres rohamra kevés az esély. A bajcsai „bástyák” kis

2. kép. Bajosa déli fala

13 Pálffy Géza—Toifl, Leopold-Krenn, Peter-Vándor László—Kovács Gyöngyi-Gyöngyössy Márton-Bartosiewicz László-Gál Erika: Bajcsa-vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága. Zalaegerszeg, 2002.

14 Domokos 2000.; Winkler 2004.

169