Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

OROSS ANDRAS: Kaszámyaépítések a töröktől visszafoglalt várakban a 17-18. század fordulóján

vár(os)ba beszállásolásra került az állandó hadsereg egy-egy ezrede vagy annak néhány százada. Az állandó hadsereg katonái nyáron a városok mellett sátorban aludtak, míg a téli hónapokban a polgárok vagy a falvak lakosai fogadták be őket.

A legfontosabb cél a városi polgárság és az állandó helyőrség, továbbá az egyes várakba (városokba) beszállásolt állandó hadseregbeli alakulatok elkülönítése volt. Az intézkedés előnye, hogy a kaszárnya a katonáknak állandó és (feltételezhetően) jó szállása lett, ahol „ideális” körülményeket lehetett biztosítani. A közös lakhely egyúttal a fegyelemtartás eszközévé is vált, hiszen egyszerűbb volt itt a szabályokat betartatni, mint a polgárházak hátsó udvaraiba szétszórt katonák esetében. A kaszárnya gyakorlótér is volt, ahol a legénység a meghatározott rendben gyülekezett és rendszeres ellenőrzést is tarthattak a felettesek. A kaszárnya előnye, hogy a télen ide elszállásolt katonaság számára az élelemkiadás koncentráltan, az élelmiszerraktárakból történhetett, az élelmiszeradagok ellenőrizhetővé váltak (nem úgy, mint a vidékre beszállásolt ezredek esetében a házigazda által kiadott koszt), csökkenthető lett a visszaélések száma, egyúttal a városokkal, vármegyékkel való elszámolás is kevesebb vitát eredményezhetett. A kaszárnyákban lakó állandó helyőrség a lakosság szerves részévé válhatott, saját maga szerezhette be élelmiszer- és egyéb szükségleteit, fogyasztóként mintegy támogatva a helyi ipar különböző formáit.

Az elméletet és az ideális elképzeléseket azonban a gyakorlat rendszeresen felülírta és finomította. Bár a kaszárnyaépítkezéseket városi infrastruktúrafejlesztésként is felfoghatjuk, ahol az állam megrendelőként lépett fel, de a források tanúsága szerint a felmerülő hatalmas költségeket nem mindig tudta időben fizetni a különféle mesterembereknek. A falak felhúzása (kőművesmunka) és a tetőszerkezet (ácsmunka) elkészítését követően ugyanis a belső berendezésre, felszerelési tárgyakra is nagyobb összeget kellett költeni. Nemcsak az építkezés egyszeri kiadásai voltak számottevőek, de az állandóan jelentkező kisebb-nagyobb karbantartási munkálatok is időről időre felmerültek. A sok esetben a várak (városok) közepére épített kaszámyaszerű épületek, legénységi szállások általában csak a gyalogság igényeit elégítették ki. Közegészség- ügyi szempontból a kaszárnyák viszonyai ebben az időszakban kedvezőtlenek voltak. A betegségek kialakulása, a katonaság körében a járványok terjedése a gyakori sebesülések miatt amúgy is magas volt, de félő

131