Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
DUKKON ÁGNES: „...pöröly és üllő között”. A naptárkrónikák tudósításai a török- és Habsburg-ellenes küzdelmekről és a végvárak pusztulásáról a 17. század második felétől 1711-ig
• Az alatt Székes Fejér-Vár a’ tűrhetetlen nagy Éhség miatt szorongatatván, bizonyos Conditió alatt feladta magát: benne találtak 130. Agyút, számtalan sok munitiót, de Profántot semmit. • Az után az Méltóságos Generális Groff Caraffa Uram ö Nagysága, maga Hadával és Fő Tábor felé menvén, Lippa várossát ostrommal megvette, az benne lévőket, kik az Várban hamarsággal bé nem szalathatának, le-vágatta; Az után az Várat nagy Tüzes-laptákkal és szörnyű nagy Agyú tövisekkel meg-rettentvén, gratiára s disgratiára fel-adni magát kénszeritette, az Asszonyokat gyermekekkel Temes-Vár felé meg- kisirtetvén, az fegyver fogható Törököt vagy 2000ig rabból vitte. Találtatott benne 100000. Kö-só, sok lövő Szerszám és Munitio, és igy ez a’ Véghely is Isten jó-voltából Keresztény kézhez jutót. • Item: Illők Várát Tot-Országi Vég-helyt a’ Felséges Romai Császár Urunk Armadája szerentséssen meg-vészi. (....) • 1690. Amaz hires és erős Kanisa Várát Méltóságos Groff Bottyáni Adám és Groff Zicsy Uraimék ö Nagyságok Generálisság alatt lévő Vitézinek erős Téli időben való meg-szállásokra fel-adgyák a’ Törökök; a’holott volt 66. ágyú, sok hadi szerszám és munitio. • Item: Nissa, Belgrad, Végszendrő és Lippa megint a Török hatalmába estek. • 1693. Vette-meg ö Felsége hada méltóságos Heisler Uram ö Nagysága generálissága alatt Boros Jenőt és Világos Várát a’ Töröktül. • 1697. Jul. 2. A Kurutzok véletlenül feltámadván, reá ütnek Tokajra és Sáros-Patakra, és azokat éjtszaka alattomban el-foglalván: Kik ellen őfelsége hadát és egynéhány vármegyebéliekkel együtt superveniálván az elfoglalt helyeket visszavészik.” A kolozsvári krónikák Az 1670-es évektől a 18. század elejéig Veresegyházi Szentyel Mihály, Némethi Mihály és Tótfalusi Kis Miklós kiadásában megjelenő kalendáriumok krónikái mérsékelten „udvarhű” beszédmódot tükröznek, inkább kiemelik a német katonaság erdélyi és felvidéki pusztításait, a rájuk vonatkozó negatív híreket, s ritkábban a kurucok portyázásait. Amint fentebb említettük, a régióra jellemző politikai és hadi események, időjárási jelenségek hangsúlyosabban szerepelnek, de az országos jelentőségű történésekről is hírt adnak. Néhány példával szemléltetjük a kolozsvári krónikák hangvételét, a lőcseiekhez képest markánsabban kifejeződő magyar szempontok érvényesülését a hírek előadásában, a császári hadvezetők rangjának korrekt, ám alázatos szófuzések nélküli előadásmódját. Az ellenreformáció 108
