Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
VÉGH FERENC: Katonából zsellér - zsellérből polgár. A végvári katonaság útjai a civil társadalomba a 17-18. század fordulóján (a Zala megyei mezővárosok példáján
példaként felhozott végvárváros 18 akós holdankénti termésátlagával számolva ez évi 36 forintot jelent. Ennek nagyságrendjét érzékelteti, hogy az összeg egy lovas közel egy évi illetményével volt egyenértékű, míg egy hajdú másfél esztendőig szolgált ennyi zsoldért. Csak további célirányos kutatásokkal határozható meg, hogy 1696-ban mekkora állami adó terhelte a fegyveresek jövedelmét. Az éves adót ugyanis végül nem a nádori összeírás alapján vetették ki a településekre.28 Sajnálatos módon a portaösszeírás esztendejéből nem áll rendelkezésünkre kimutatás a zalai végvárak helyőrségeinek keretlétszámairól, márpedig ennek hiányában nem állapítható meg, hogy a várőrségek mekkora hányada művelt szőlőt és/vagy szántót zsoldkiegészítésként. Egy 1695. évi létszámtervezet adatsorainak kényszerű behelyettesítésével azt az eredményt kapjuk, hogy a helyőrségek fegyvereseinek 25-86%-a gazdálkodott saját földjén.29 A két szélső érték így pusztán annak bizonyságára szolgálhat, hogy az egyes várőrségekben igencsak eltérő lehetett a gazdálkodók aránya. Feltételezhetően nem a véletlenek összjátéka, hogy éppen a legnépesebb helyőrségekben (Keszthely, Egerszeg stb.) a legalacsonyabb a szőlő- és szántóbirtokos katonák aránya. Ez arra enged következtetni, hogy az adott végház katonái más módon, gyaníthatóan iparosként és kereskedőként egészítették ki elmaradozó zsoldjukat. Jóllehet az iparűző fegyvereseket a gyér forrásadottságok okán csak a legritkább esetben tudjuk valamiféle ipartestülethez kapcsolni, okkal feltételezhető, hogy többségük a végvár alatt elterülő mezőváros egyik céhének mestereként egészítette ki szűkös keresményét. Ezt annál is könnyebben megtehették, mivel — mint arról a pápai mészárosok 1622. évi artiku- lusai tanúskodnak - a céhszabályzatok lehetővé tették katonák belépését a szakmai szervezetbe.30 Megjegyzendő, hogy ők minden bizonnyal már a mesterségbeli tudás birtokában kérték felvételüket az adott céhbe. A leendő tagtársakkal szemben támasztott követelményeknek ugyanis - elegendő ehelyütt a több éves vándorútra gondolnunk - az érintettek másként aligha tehettek volna eleget. A végvár alatti településen működő céhek vizsgálata tehát áttételesen a végváriak kézműipari tevékenységét illetően is támpontot adhat. Ez természetesen nem záija ki annak a lehetőségét, hogy egyes iparűzők a céhen kívül, kontárként állították elő termékeiket. 28 Bakács, 1957. 76-79. 29 ÖStA FHKA HKA HFU R. Nr. 376. 1695. Mai fol. 110. 30 Szakály Ferenc: Pápa a török korban. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 1994. 189. 91
