Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
VÉGH FERENC: Katonából zsellér - zsellérből polgár. A végvári katonaság útjai a civil társadalomba a 17-18. század fordulóján (a Zala megyei mezővárosok példáján
ták zsoldjukat.14 A Duna és a Balaton által közrefogott végvidék többi magyar őrségét ellenben az Alsó-ausztriai rendek tartományi hozzájárulásaiból fizették, amely - ha hiányokkal is — viszonylagos rendszerességgel eljutott a fegyveresekhez.15 Jellemzőnek azt tekinthetjük, hogy az adott várőrség hosszas fizetetlenség után elmaradt zsoldjából mindössze néhány hónapnyit kapott csak kézhez, azt is nagyobb részt posztóban. Az említett „öt balatoni végház” katonái 1654-ben példának okáért háromhavi zsoldot posztóban, kettőt készpénzben vehettek át.16 A kincstár számára előnyös megoldás kárvallottjai a katonák voltak, hiszen a szövet rőfjét drágábban számolták el nekik a fizetőmesterek, mint amennyibe az a nagytételben történt felvásárláskor került. A különféle mértékek használata is számos visszaélésre adott lehetőséget. A végvári katonák tehát teljes egészében soha nem juthattak hozzá járandóságukhoz, így akaratlanul is a vitézlő rend lépett elő a kincstár legfőbb hitelezőjévé. A létfenntartás természetes szüksége így új, lehetőség szerint rendszeres jövedelemforrások felkutatására ösztönözte a fizetetlen katonaságot. Ennek jele volt az is, hogy a fegyveresek mind nagyobb arányban szereztek maguknak szántóföldet, szőlőt, kerteket és rétet. Keszthely, a legjobban feldolgozott végház példájából következőleg azok a település részbirtokosaitól (Bakács, Pethő, Sárkány, Lengyel és más családok), vagy az úrbéres népességtől — többnyire zálogként, ritkábban örökjogon — vásárlással, törvényes úton jutottak a katonák kezére.17 Az inscriptio előnye abban rejlett, hogy a vevő viszonylag csekély összeg fejében juthatott szántóföld- höz, amely a vételár egy összegű visszafizetéséig maradhatott a birtokában. Minthogy a zálogügylet a tulajdonjogot érintetlenül hagyta, a zálogba adó anyagi helyzetének javulásakor vissza tudta azt váltani. Az átruházás tehát csak időleges volt, az ingatlanokat mégis nem ritkán csak évtizedek múltán, a zálogba vevő utódaitól sikerült visszaszerezni. Minthogy a zálogbirtokos (vagy örököse) az egykori vételárat teljes egészében kézhez kapta, az ingatlan birtoklása még rövidtávon is egyértelműen hasznot hozott a földet művelő személy számára. 14 Pálffy, 1999. 185-192. 15 Uo. 16 Österreichisches Staatsarchiv (=ÖStA) Finanz- und Hofkammerarchiv (=FHKA) Hofkammerarchiv (=HKA) Hoffinanz Ungarn (= HFU) Rote Nummer 193. 1654. April fol. 97. 17 Végh Ferenc: Birodalmak határán - a Balaton partján. Keszthely végvárváros a XVI-XVII. században. (Disszertációk a társadalomtudományok köréből 1.) Bp., 2007. 204-208. 88
