Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

volt. A Thököly Imrétől fokozatosan visszafoglalt országrészben kezdetben az oda kinevezett hadtest-parancsnokok, mint Aeneas Caprara, majd Antonio Caraffa rendelkeztek katonai teljhatalommal. Előbbi 1685—1686 folyamán Kassát és környékét, míg utóbbi a Tiszántúlt és Erdélyt foglalta vissza és szállta meg csapataival. Különösen Caraffa volt az, aki olykor jelentős mértékben túllépte katonai feladatkörét, nevezetesen amikor 1687-1688 folyamán adóigazgatási és beszállásolási kérdésekben is szinte teljhatalmat gyakorolt.50

A közvetlen hadműveletek lezárása, Eger és Munkács visszafoglalása azonban változást hozott, ráadásul Caraffa 1688 májusában a Főhadbiz- tosság élére kerülve elhagyta az országrészt. Helyére - jelezve immár a békésebb viszonyok beköszöntét - a többször említett Oktavian Nigrelli volt érsekújvári kapitány került, aki mint ezredtulajdonos saját regimentjének katonáit helyezte az egyes várakba. Bár ő 1688 és 1703 között állt Felső-Magyarország élén, de a hosszú törökellenes háború alatt ezredével együtt többször is táborba vezényelték, így ilyen alkalmakkor pár hónapig egy-egy, az ezredével ebbe a régióba vezényelt magasabb rangú tiszt látta el a főparancsnoki funkciókat - miként erről az alábbi táblázat adatai tanúskodnak.

50 Caraffa tiszántúli tevékenységére Szabolcs vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei és iratai szolgáltatnak fontos adalékokat. Balogh István: Szabolcs megye terhei a 17. század végén. Nyíregyháza, 2008. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai. III., Tanulmányok, 17.) 64-75.

33