Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

dett teendői miatt 1695-től Csáky László tatai főkapitány helyettesítette, igaz fizetés nélkül.22 Az 1690-es évek második felére már teljesen szétesett a korábbi végvári szervezet, és így sokkal inkább a végvári kötelékben számon tartott katonák mezei alakulatokban történő félfogadása került előtérbe. Mind Zichy, mind vicegenerális-utódja Forgách Simon persze jelentős erőket mozgósított a végvidék „újjászervezésére”. A franciák ellen vívott pfalzi örökösödési háború 1697. évi lezárása, majd a törökkel 1699-ben megkötött karlócai béke ugyanis a katonai költségek tetemes lefaragását eredményezték. Több ezredet feloszlattak vagy éppen létszámukat csökkentették.23 Magyar- országon ez viszont komoly társadalmi problémákat okozott, hiszen a hazatérő katonaság mondhatnánk különleges vákuumban, a katona-életmód és a szolgáltatásokkal, adóval tartozó jobbágy között találta magát. Ebből kiutat számukra az újabb hadjáratok és az újabb toborzópátensek jelentettek, így nyerve alkalmazást a formálódó császári állandó hadseregben.

Jól mutatja továbbá a végváriak szerepkörének a 18. század elejére történő fokozatos leépülését, hogy amíg Zichy még kapott értesítést az 1699. decemberi várrombolási rendeletről,24 addig utódja, Forgách Simon vicegenerális 1702-ben már nem, sőt az erre a területre eső feladatokat már Karl Heinrich Steinsdorff győri német főkapitány-helyettes hajtotta végre. Hozzá kell tennünk azonban, hogy Forgách - sikerrel hajtva végre a (magyar) végvidéki haderő egy részének regularizálását - ebben az évben már a rajnai fronton harcolt a franciák ellen.25 Ezzel is magyarázható, hogy ebben az évben

22 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 396. 1695. Mai nro. 82. föl. 203v.

23 Általában minden háború után ezt a megoldást választották, ami - mint azt a nemzeti történetírás gyakran hangsúlyozza - nem magyarellenességként, hanem inkább racionális pénzügyi döntésként magyarázható. Ezt a folyamatot hangsúlyozza Czi- gány István: Reform vagy kudarc. Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom hadrendjébe. 1600-1700. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Milleneumi Könyvtára 4. Szerk. Veszprémy László) Budapest 2004. 175-176 és Czigány 2003.

24 A 17-18. század fordulóján történt várrombolások részletes lefolyására 1. Oross András: Rendeletek és intézkedés-tervezetek a magyarországi várak lerombolásáról 1699- 1702. Forrásközlés. In: Fons 12. (2005) 2. sz. 257-294. és Uő: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezkedésében a 17-18. század fordulóján. In: Századok, 140. (2006) 6. sz. 1441-1473.

25 Czigány István: Forgách Simon a király katonája. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Budapest, 2005. 117-134. itt: 128.

27