Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

gok rendszere, amelyek alapjaiban követték a fent említett struktúrát, de egyes esetekben el is tértek tőle. Ebben az időszakban a végvidéki és a kerületi főkapitányságot egy személy töltötte be a Kanizsa elleni végvidék és a dunántúli került, a bányavidéki határvidék és az alsó-magyarországi kerület, végül a felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitányság esetében, mégpedig mindhárom esetben magyar arisztokrata: a Dunántúlon Batthyány Kristóf (1659—1685), Alsó-Magyarországon a nádor, Esterházy Pál (1668-1687), míg Felső-Magyarországon - ugyan többnyire csak papíron - Csáky István (1681-1699).

A látszólag még teljesen a régi kereteiben fennálló határvédelmi rendszer mellett azonban már egyre inkább érezni lehetett meghatározóbb változásokat. A felső-magyarországi mozgalmak miatt ugyanis 1670-től az alakulófélben lévő állandó hadsereg egyes ezredeit vezényelték ezen országrészre folyamatos állomásozásra, ami azt jelentette, hogy a valóságban egy-egy magasabb rangú tábornok (Karl Strassoldo, Wolfgang Friedrich Cobb, Jakob Leslie) parancsnokolt Kassán és a tizenhárom vármegye területén. Esterházy Pál illetékességéből is több várat kivettek, azaz bizonyos alakulatok fölött már nem gyakorolhatta főkapitányi hatalmát.2 Viszonylag nagyobb hatásköre volt a Batthyányaknak a Kanizsával szembeni végeken, egyrészt jelentős magánhadseregük, másrészt az itt szolgáló viszonylag csekély számú német katona miatt.3 A császárváros védelme szempontjából kiemelt fontosságú győri vár élén ez idő tájt általában az Udvari Haditanács elnöke állt, a 17. század végére azonban nála már ténylegesen fontosabb szerep jutott a német illetve a magyar főkapitány-helyettesnek, előbbi 1654-1685 között Daniel Müller (Miller), utóbbi 1655-1691 között Esterházy János volt.4

2 A főkapitányi utasítást és Esterházy arra adott első véleményes jelentését ismerteti Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681-1713. Budapest, 1991. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 10.) 96-99. Sem Lipótvár, sem Sempte és több további „német” alakulat fölött nem gyakorolhatta parancsnoki jogkörét. Egyébként a korszak kutatása szempontjából jellemzőnek tekinthetjük, hogy Iványi Emma könyvében, a nádor honvédelmi szerepét ismertetve az 1684—1699. éveket teljesen ignorálja, hiszen felfogása szerint, a nádor, mint az ország katonai vezetője semmilyen szerepet nem tudott játszani a nagy török háború idején, Buda 1684. évi ostromát leszámítva. Vö. Uo. 119.

3 A Batthyányak szerepére legújabban 1. Pálffy Géza: A Batthyány család a török- ellenes határvédelemben a XVI-XVII. században. In: Hadtörténelmi Közlemények 122. (2009) 2. 321-356. (a továbbiakban: Pálffy 2009)

4 Az adatokat 1. Pálffy 1997.

22