Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára
pozsonyi országgyűlés megváltoztatta a Magyar Királyság alkotmányt, az addig választott királyság a Habsburg ház örökös királysága lett. Megjelent Newton műve a Philosophiae naturális pricipia Mathematical, „az egyetemes emberiség legnagyobb könyve” s felrobbant a török haderő lőporraktára, az egyetemes európai kultúra szimbóluma, az Akropolis. Az esztendő Eger örömünnepével zárul, december 17-én Rusztem pasa feladja a várat Caraffa generálisnak. Korunk távlatából teljesen egyértelmű e különböző szférákban zajló események történelmi fajsúlya. Ha ismemi szeretnénk azokat a variációs lehetőségeket, amelyeket minden emberi döntés, minden történés magában hordoz s a végvári katonaság jövőjét tekintve különösen fontos lehet, akkor röviden az 1703-1711. évi változások némely vonatkozását kell röviden megemlítenem. Pontosan nem sikerült megállapítani, hogy a Rákóczi-szabadságharcot előkészítő magyarországi és erdélyi mozgalmakban milyen arányban vettek részt volt végvári katonák, a letelepült, vagy beilleszkedni nem tudó csoportok. Rákóczi, amikor Emlékirataiban és Vallomásaiban egyaránt hangsúlyozta, hogy átlépte a Rubicont, szimbolikusan fejezte ki, hogy minden józan megfontolás ellenére pénz nélkül, diplomáciai támogatás és segélycsapatok nélkül szedett-vedett felkelő népség élére állt, mert különben véres polgár- háborúba fullad az ország. S feledésbe merült, hogy Rákóczi és Bercsényi közösen aláírt Lengyelországból beküldött brezani kiáltványa a következő mondattal zárult „Mindenben csendes értelemmel legyenek hazájuk javára.” Úgy vélem, ez a kijelentés a felkelők között a volt katonáknak, nevezetesen a végváriaknak szólt. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés információval rendelkezünk róla, hogy milyenek voltak ennek a rétegnek a családi viszonyai, beépültsége a civil társadalomba, iskolázottsága, tudásszintje, tájékozottsága, nem vonhatjuk kétségbe Benczédi László és mások véleményét a Vitézlő rend protestáns vallási öntudatáról és politikai tudatosságáról. 1702-1704-ben az egykori végvári katona dönthet, hogy a császári hadseregbe áll, vagy Rákóczi ezredeibe. Nincs róla kimutatás, s talán nem is lehet pontosan megállapítani, de nyilvánvalóan a többség a szabadság- harcot választotta. Sokféle tényező hatott: kiharcolt kiváltságok megtartása, az üldöztetésük vallásuk miatt, a közösségi kényszer, s Rákóczi pátensei, hogy a fegyvert fogók szociális szabadságot nyernek. A személyi motivációkról rendkívül gazdag, de korszerűen máig ki nem aknázott forrásokkal rendelkezünk. Bottyán János császári ezredes és gróf Koháry István levélváltásaiba azért érdemes beletekinteni, mert éppen a végvári katonaság vonzódásairól és ellenvetéseiről tudósítanak. Bottyán János császári ezredes 1703 nyarán a bécsi eligazítás után császári hadfogadó megbízással 14
