Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott
Tolt bárót - kétségtelen sikerei ellenére - 1775 végétől kezdve egyre több méltatlan támadás érte a portai hatalmasságok részéről. Miután belefáradt a kilátástalan szélmalomharcba és önérzetét is bántották az igaztalan vádak, úgy döntött, hogy távozik Konstantinápolyból és kérte hivatalos visszahívását a versailles-i kormányzattól, amelyet hamarosan meg is kapott. Ha hihetünk Saint-Priest gróf híradásának, a távozásának híre nem okozott nagy visszhangot a konstantinápolyi közvéleményben: „Alig hihető, hogy milyen csekély hatást okozott a hír. A hivatalban lévők részéről a legkevesebb erőfeszítést sem láttuk arra, hogy visszatartsák. Mindent igyekeztek megkönnyíteni. Az elmaradt fizetéseket azonnal rendezték, szinte siettetve a dolgot. A Tott báró távozásához való hozzáállásuk alapján magamra nézve is levontam a konzekvenciákat. Ugyanakkor annak örültem, hogy számos kitüntetéssel honorálták e katonatiszt itt végzett munkáját, amelyek szinte szertefoszlatják annak a gyanúját is, hogy a Porta már meg akart szabadulni tőle.”55 56 Tott báró konstantinápolyi működésének bemutatása során nem szabad megfeledkeznünk arról a szakirodalomban gyakran felmerülő adatról sem, mely szerint az ő nevéhez fűződik az 1767-es tűzvészben megrongálódott Palais de France, vagyis pérai francia nagykövetség épületének felújítása is. Saint-Priest gróf 1769-ben elindította az újjáépítés tervét, de egészen 1774-ig, a háború végéig kellett várni, hogy a tényleges munkák elkezdődhessenek. Az új rezidencia a régi oszmán stílusát elhagyva új francia jellegű épület lett. Az impozáns palota felújításában nem tudjuk pontosan, hogy milyen szerepet játszhatott a báró, de feltételezhetően nem ő állhatott a tervezési és kivitelezési munkák élén, esetleg kisebb részfeladatokat bízhatott rá a nagykövet.57 A báró hazautazására a következő év elején került sor. 1776. február végén indult el Konstantinápolyból Szmimába, ahonnan április 27-én indult tovább Franciaországba.58 XVe-XVIlP siècles. Paris, 2001, 264., Vö. Avigdor Levy: Military Reform and the Problem of Centralization in the Ottoman Empire in the Eighteenth Century. Middle Eastern Studies Vol. 18, No. 3 (Jul. 1982) 10. 55 Stanford J. Shaw: History of the ottoman Empire and modem Turkey vol. I. Cambridge, 1976. 251. 56 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 51 414-415. 57 Charles Pertusier: Promenades pittoresques dans Constantinople et sur les rives du Bosphore tome IL Paris, 1815, 247.; Jean-Michel Casa: Le Palais de France à Istanbul, Un demi-millénaire d'alliance entre la Turquie et la France. Istanbul, 1995. 28-29.; lrini Apostolou: L’orientalisme des voyageurs français au XVIIIe siècle, Une iconographie de l’Orient méditerranéen. Paris (PUPS), 2009. 243. 58 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 51 418. és 461. 141
