Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott

mélte. E célnak rendelte alá François de Tott krími kiküldetését is. 1768 júliusában az orosz-török határon kirobbant konfliktus végül valóban háborúhoz vezetett. Az orosz-török háború pedig később egy újabb nemzetközi érdekkonfliktushoz, a híres "keleti kérdéshez" vezetett. Tott báró két évet töltött több tatár kán környezetében Pierre Ruffin orientalistával együtt, és pontosan tájékoztatta a francia külügyminisztert a hadi és diplomáciai eseményekről.12 A kiküldetésének Kirim-Geráj kán halála vetett véget 1769-ben, mivel annak utódja már nem tartott igényt a francia konzul szolgálataira. Ezt követően Tott báró Konstantinápolyba utazott, hogy rég nem látott családja körében várja a versaillesi udvar utasításait. Az 1769. április 11-én megérkező francia diplomata a háborús félelmek és káosz zűrzavarában találta az oszmán fővárost.13 A szultán olasz orvosának és apja barátainak segítségével hamarosan sikerült az uralkodó közelébe férkőznie. Katonai szaktudása és tapasztalatai révén a törökül is jól beszélő francia huszártiszt gyorsan elnyerte a szultán és a török miniszterek elismerését és bizalmát. Elsősorban a tüzérség Bonneval pasa által már a XVIII. század első felében megkezdett fejlesztését javasolta az oszmán uralkodónak. A feladatot természetesen François de Tott-ra bízták. A francia huszártiszt számára óriási kihívás volt, hogy elméleti ismeretek hiányában ilyen nagyszabású és kitelj edt szaktudást igénylő munkával kell megbirkóznia. François de Tott ekkor már több mint húsz éve szolgált a francia királyi hadseregben, hiszen már gyermekként részt vett az osztrák örökösödési háború csatáiban, ahol meg is sebesült egyszer. Huszártisztként kiválóan ismerhette a magyaros kisháborús taktikát és a lovassági harcászatot. Noha a hétéves háború ideje alatt Konstantinápolyban szolgált, jól ismerhette a háború után kibontakozó hadtudományi irodalmat, amely különösen Franciaországban hozott létre nagy müveket. Ő maga is részt vett rajzolóként és tanácsadóként egy olyan nagyhatású korabeli hadtudományi munka elkészítésében, mint Lancelot Turpin de Crissé Montecuccoli kommentárjai, amely a török háborúk jellegzetességeinek legmagasabb szintű korabeli elméleti összefoglalásának tekinthető.14 így minden bizonnyal jól

12 Henri Dehérain: La mission du baron de Tott et de Pierre Ruffin auprès du khan de Crimée de 1767 à 1769, In: Revue de l'histoire des colonies françaises, 11 (1923), 1-32.; Tóth Ferenc: La mission du baron de Tott en Crimée, In: Archívum Ottomanicum, 20 (2002) 131-165.

13 Centre des Archives Diplomatiques de Nantes (Nantes-i Diplomáciai Levéltári Központ), série Saint-Priest (továbbiakban: CADN, Saint-Priest) 44 p. 767.

14 Lancelot Turpin de Crissé: Commentaires sur les Mémoires de Montecuculi, généralissime des armées et grand-maître de l’empereur. Paris, 1769. A kötet

130