Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Ex librisek Szerencsről

libris kis papírlapra nyomott sokszorosított grafika, ami könyvgyűjtemények, könyvtárak köteteibe ragasztva jelzi a gyűjtemény összetartozását és feltünteti a tulajdonosának nevét. A könyvjegy régebben a tulajdonos címerét, majd a személyére, egyéniségére, kedvteléseire utaló ábrázolásokat tartalmazta. Latin szövege rendszerint így hangzik: „Ex librisX. Y. ", azaz „X. Y. könyveiből”.

Az ex libris egyidős a könyvnyomtatással. A tulajdonosok viszont már régebben is beleírták nevüket, belefestették címerüket a kódexeikbe, vagy a könyvtábla külső oldalára préseltették címerüket. Ezeket a jeleket super- exlibriseknek nevezzük.

A legrégebbi évszámmal ellátott ex libris Dürer fametszete 1516-ból. Már a XVI. század végén Magyarországon is készült ex libris. Teilnkes János pozsonyi polgár é s Bártfa város fametszetű könyvjegyét tekinthetjük a legrégebbinek. A XVIII. századból már számos magyar ex libris ismeretes. Ezek a kor szokása szerint a tulajdonos címerét ábrázoló rézmetszetek. E korban különösen tudós főpapok és a tudományok iránt érdeklődő főurak gyűjthet- tek értékes könyvtárakat, így ők készítettek ennek megjelölésére művészi ex librist. Már ekkor, de főleg a XIX. században egyre több ex libris jelzi a nemesi és polgári értelmiség könyvgyűjtő hajlamának fokozódását. A tudósok és írók megelégedtek egyszerű, nyomtatott szövegű könyvjegyekkel, melyeket gyakran úgynevezett nyomdai cifra díszített.

53