Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Mezőkövesd

További jellegzetességgé vált az 1870-es évektől a középső virágfüzér és a csokrok közé ékelt két aranysárga búzakalász csokor. A festés felsorolt jellegzetes díszítményei kerültek a tornyos nyoszolyákra is. Figyelembe véve természetesen az eltérő felépítést, szimmetriát. Az álfiókokon alkalmazott virágfüzérek a lábakon és a torony peremén futnak végig. A körben elhelyezett virágcsokor a torony központi motívuma.293

Ha van évszám, az rendszerint a torony alatti négyzetes tábla közepén - felül vagy az alsó peremnél294 - széles füzérrel futtatva jelent meg.

A matyóknál jellemző volt az asztalok és a székek festése is. Az asztalok lábára kerültek a virágfüzérek, az asztallap közepére pedig, a körben futtatott csokor. A festés miatt az asztalok lábát szélesebbre készítették, ívesre fűrészelték,295 az asztallapon a kultikus térre, a kenyér szentségére utaló IHS monogrammal is találkoztunk.296

A székeknél a széles fekete csíkokkal, habokkal futtatott vörös alapszín az ülőlap és a háttámla jellegzetessége, míg a lábak már egyszínű feketék. Az ülőlap - éppen a használat miatt - az alap_ , színen kívül már kevésbé díszí6». kép. tornyos nyoszolya.

Mezőkövesd, 1895. D1V N. 1975.33.1.1-4. tett- A szines Szerek, csokrok az (Fotó: Lónyai Györgyné.) ívesen fűrészelt hátlap belső oldalára kerültek. A jellegzetes kompozíció a bútorzat szinte minden darabján előfordult, az említetteken túl a lócákon, tékákon, tükrökön, sőt még az ablaktáblákon is.297

293 DIV N. 1975. 33. 1. 1-4. Tardon használva, 1895.

294 HÓM N. 71. 1.3. Mezőkövesd, 1913.

295 HOMN. 53. 605. 1.

296 HOMN. 53. 606. 1.

297 HOMN. 81. 10. 9.

126