Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Ülőbútorok

tívumok láthatók, levelek-indák között. Ellentétben a fent említett noszvaji darabbal, a láda elejét és lábait is díszítették vésett növényi ornamentikával.

A XIX. század végétől, a XX. század elejétől készült típusok egyszínü- ek, általában sötétbarnák, támlájuk csúcsos, szimmetrikusan szerkesztett, áttört, rácsozott, polgári hatást tükröznek.132

A karos lócák használata is az egyszínű darabokkal ért véget, az említett padládákkal párhuzamosan. Ezek gyakran tömör háttámlával is készültek.133 A XIX. századi festett típusok azonban sokkal jobban mutatják a terület népi lakáskultúrájának sajátosságait. Szép példányait találjuk a vörös, feketével márványozott, feliratokkal-, virágokkal ékesített saroklócáknak a megyében, melyet az Átányban gyűjtött lócák is jól reprezentálnak.

A Dobó István Vármúzeum gyűjteménye 1873-ból és 1884-ból is őriz egy-egy darabot. Az utóbbi egykori tulajdonosaik nevét is tartalmazza támlájának felső, szélesebb részén ,, Vajda Juliána Barát Mihály Készíttette 1884” díszes felirat formájában.

46. kép. Festett lóca. Átány. DIV N. 73. 27. 1. 1. (Fotó: Lónyai Györgyné)

Ettől eltérő alapszíneket is kedveltek. Egerszalókon mélykék alapszínre került a piros-sárga-fehér-kék-fekete-zöld virágozás. A felirat érdekessége az évszám közé bújtatott monogramm „1 P 90 R 9”.134 Hasonló alapszínű darabot Hevesen is találtunk. Sírokon zöld alapszínű lócát gyűjtöttek, melyen a piros színű virágok, ívek, fehér indákkal, pontozással díszítettek.135

132 DIV N. 93. 9. 1.

133 DIV N. 96. 42. 1.

134 DIV N. 55. 32. 1-2.

135 DIV N. 63. 119. 1.

64