Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Fekvőhelyek
bi terjedt el szélesebb körben. Az ágy az egyik - rendszerint az ajtó felé fordított végén - úgynevezett tornyot, oromzatos ágy véget kapott, így jókora felület állt rendelkezésre a díszítéshez. Nemcsak a festés stílusa, színei, hanem a torony formája is jellegzetes volt az egyes területeken. A nyoszolya lábai leggyakrabban makkban vagy gömb formában98 végződtek. A szögletes ágyvégen állt az ívesen fűrészelt, felfelé keskenyedő torony. A virágozás igazodott a formához, így az alsó, szélesebb ívek között általában körben elhelyezett csokrot, virágfüzért készítettek. A szerkezetek jellemzője, hogy középen függőleges szimmetriatengellyel rendelkeznek, és az ehhez igazodó festésben is megtalálhatjuk a szimmetriát, vagy legalábbis az erre való törekvést. A kézzel festett virágok természetesen nem tökéletes tükörképei egymásnak, de a kompozíció felépítése, elhelyezése a felületes szemlélőben az ágyvégek arányos, szimmetrikus felépítésének hatását keltik. A virágok között leggyakrabban a házasságkötés éve, ritkábban a menyasszony neve is helyet kapott. Az Eszakkelet-Magyarországon készült nyoszolyákat ez a legtöbb bútorközpontnál jellemezte, így a Rimaszombatból, Mezőkövesdről, Miskolcról, Egerből kikerült darabokat is. Kivételt képeznek a Nógrád megye nyugati részéből, illetve a Cserhát és a Karancs hegységek környékéről gyűjtött darabok. Ezeken a területeken ugyanis a váci, illetve a szécsényi asztalosok munkái voltak kedveltek, akik viszont a komáromi bútorstílus szerint készítették a nyoszolyák tornyait. Az ágyvégeket négyzetes léckeretekkel tagolták, és ezekbe helyezték el a virágkompozíciókat. A tornyokat a XfX. század végén több helyen elhagyták, majd ezt a típust a gombos nyoszolya váltotta fel, például az Ipoly-völgyében. A festett nyoszolyák iránti igény a XIX. század második felében volt a legnagyobb, mely az első világháborút követő évekig tartott. Átányból 1920- ban, Boldogról 1922-ben Szűcs István asztalosmester által készített példányt ismerünk.99 A díszes ágyakhoz hosszú ideig - gyakran életük végéig - ragaszkodtak. Hevesaranyoson az 1900-ban férjhez ment Boros Piroska 1972- ben bekövetkezett haláláig menyasszonyi ágyában aludt.100 A ruhásszekrényekhez hasonlóan a festett nyoszolyák divatjának elmúltával az egyszínű barna, sötétbarna, flóderozással készült, torony nélküli darabok válnak általánossá az 1920-as évektől.101 98 Pl: HÓM. N. 53. 603. 1, 53. 604. 1. Mezőkövesdről. 99 DIV N. 74. 68. 1^1. 100 DIV N. 73. 14. 8. 1-4. 101 DIV N. 93. 10. 1. 1^1. 55
