Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Az asztalos készítette láda
rióduson kívül készült darabok is, de a két évszám jól mutatja a miskolci-mezőkövesdi stílusban készült rózsás ládák kiemelkedő korszakát, melyet az időszak elején a kereslet viszonylag gyors felfutása, a századforduló felé közeledve pedig, a lassú csökkenés jellemzett, mely az első világháborút követő években teljesen megszűnt. A közel öt évtized alatt változott az asztalosközpontok súlypontja a kereskedelemben, és maga a stílus is némileg átalakult. A kezdetben Rima- szombat-Miskolc felől érkező darabok mellett egyre nagyobb arányban jelentek meg a Mezőkövesd, Eger, illetve Gyöngyös városokban készültek, s a XIX. század derekától már ezek uralták a terület piacait. A kezdetben mélyvörös alapozás egyre világosabbá vált, s a virágokat is élénkebb színekben festették, különösen igaz volt ez a Mezőkövesden készült ládák esetén. Itt a virágkompozícióban is történt némi változás. A virágok száma megszaporodott, ugyanakkor méretük kisebb lett, fokozva ezzel a tarka összhatást. A díszítés a láda tetejére is kiterjedt, és az elején is egyre nagyobb felületet borított el. Ez a típus a Matyófölddel szomszédos hevesi falvak (Noszvaj) mellett jóval távolabb, például Átányban is felbukkant. Az egri központban mindvégig megtartották a virágkompozició tagoltságát, melyet két oldalt nagyobb, a láda közepén kisebb csokor vagy füzér jellemzett. Fenntartották a motívumok szimmetriáját és a nagyobb virágokat is. Ez utóbbiak általában világos színeket kaptak, mint a fehér, rózsaszín vagy sárga. Az ezek között lévő táblát töltötték ki kisebb virágokkal, levelekkel, melyeknél gyakoribbak a sötétebb színek, mint a kék és a zöld mélyebb tónusai. A korszakban a ládák mérete és ezzel együtt kialakítása is változott. A tehetősebb paraszti rétegek nagyobb darabokat igényeltek, melynek következtében előbb ál-, majd valódi fiók jelent meg a bútordarabon. A nagy méret miatt ugyanis az alul lévő ruhákat csak nehezen lehetett elérni. így a ládát tagolni kellett, mely egy következő bútortípus szélesebb körű elterjedését vetítette előre. A Heves megye északi részén használt festett ládáknak csak ritkán volt lába, ezért rendszerint egy külön erre a célra készült gyalogszéken, ládatartó kisszéken tartották. A megye déli részéről kerültek közgyűjteménybe lábbal készült festett darabok. Egy Hevesen gyűjtött 1878-as datálású darab 12 centiméteres lábakon áll,65 de ennek ellenére a bútor aljának peremén körben szegőléc, díszléc fut végig, mely szintén márványozott vörös alapfestést ka65 HMK. 99. 2. 2. 44
