Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A PARASZTI LAKÓHÁZ ALAPRAJZI TAGOLÓDÁSA, A BÚTOROK HELYE
A kemence a XX. század derekától fokozatosan tűnt el lakóházból. A ke- nyérsütő kemence az udvarra, illetve a ház végébe került, a sütést-főzést pedig különböző - az ipar által gyártott - tűzhelyeken oldották meg. Az eltűnés egyik okaként a nagyobb kalóriájú fűtőanyagok elterjedését jelölték meg, melyek már nem igényelték a vályogból, sárból rakott nagyméretű tűzteret. Az elnevezésben, funkcionális megosztásban és a későbbi variálódásban is jelentős különbségek voltak a területen jellemző két háztípus között. A helyiségeket a Bél-medence és a Leleszi falucsoport településein rejteknek nevezték. A ház kifejezést általánosan használták a szoba megjelölésére, de a hegyvidéken a derék lehetett a régebbi szóhasználat (Bekölce, Szentdomonkos). A szoba ablakai az utcára néztek, középen a pitvar, konyha helyezkedett el. Az északi, palóc területen a tüzelőberendezés nélküli pitvart nem nevezték konyhának, csak a XIX. századtól volt ez a főzés színtere, miután a kemence száját ide fordították. A házak bejárata a középső helyiségbe, a pitvarba nyílt, melyből a két közfalon lévő ajtókon át közelíthették meg, jobbra a szobát, balra a kamrát. Az alaprajz arányait tekintve a szoba volt a legnagyobb méretű helyiség: „ Olyan hosszú házak voltak régen, hogy háromszor kellett köszönni, míg az asztalhoz értek. ”21 A szoba (ház) volt a család nappali tartózkodási helye, és az itt épült tüzelőberendezés is sok helyet elfoglalt a lakótérből. A konyha és a kamra mérete változó volt. A hagyományos lakóház alaptípusoknál az északi hálókamra nagyobb, mint a fíítetlen pitvar. Mérete a parádi Palóc-háznál alig két négyzetméterrel több. A vizsgált terület nagyobb részén az egysoros alaprajzi típus volt jellemző, és a lakóház is ennek megfelelően növekedett. A palóc hosszúházakban több család élt,22 de ez a típus a déli részén is megtalálható volt. A XIX. század második felétől a módosabb parasztoknál gyakoribbá váltak a kétszobás házak. Ezekben a lakószobán kívül egy tisztaszoba is volt, mely az anyagi gyarapodás jele, és elsősorban reprezentációs funkciójú. A hosszanti elrendezést megtörte, hogy a szoba mellé építették fel a második szobát, így az épületek L alakúvá váltak. A déli területről kiindult másik változás, hogy a konyha funkció kikerült a lakóházból, s az épület mellé egy oldalházat, nyári konyhát emeltek. A huszadik századra a Heves megyében egykor elkülönülten megtalálható két lakóháztípus teljesen kiegyenlítődött, és a továbbiakban az átalakulást - a fent is említett - közös vonások jellemezték. 21 MORVAY Judit 1981.75. 22 Nagyvisnyó, Párád. 15
