Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK ÁRAI, KERESKEDELME
árát is meghaladhatta. 5 forintért szerepelt például az árszabásban egy „ajtóra való eöregh duppla Pléh ónospántjával kulcsával együtt és szegeivel”. De egy közönséges ónozatlan pléh kulcsával 45 dénárba, egy „félszerűpléh kulcsával, rántójával,fordítójával” együtt 1 forint 50 dénárba került. A pléh szó a németből (das Blech) került a magyar nyelvbe, az ajtókon, bútorokon használatos bádogot, fémlemezeket jelölték vele. A lakatosok a nagy méretű kulcsokat 30, míg a kisebbeket 24 dénárért adták. A zárszerkezetek közül a „ kapura való eöreg lakatot ” 1 forint 20 dénárért, „középszerűt” — azaz közepes méretűt - 45 dénárért, míg egy kisebb „ háromszegüt ” 24 dénárért kínálhattak. A bútorokra kerülő fémlemezek ára is nagyon magas az asztalosok termékeihez képest. Egy almáriumra - azaz konyhaszekrényre, pohárszékre - kerülő ónos pléh 1 forint 80 dénár, míg egy ládára való „ közönséges pléh ónossan ” 1 forint 20 dénárért szerepel az árszabásban, melyhez a kulcsot 45 dénárért adták. További vizsgálatokat igényel az, hogy hogyan adhatták az asztalosok „pléhestül ” hasonló árszínvonalon a bútorokat, mint a lakatosok önmagában az ezekre kerülő fémlemezeket. A vizsgált 1696-os árszabásban még nagyobb volt az árrés a lakatosok árai és a „pléhestül ” kínált asztalosbútorok árai között. Egy almáriumra való ónos pléh 1 forintért, ugyanaz ónozatlanul 60 dénárért, míg a ládára való közönséges pléh kulcsostul 95 dénárért szerepelt. Ez utóbbi tétel mindkét árszabásban szerepel. Az 1696-1739 között eltelt 43 év alatt az ára 57,5%-kal nőtt. Ugyanakkor a „pléhestül” kínált bútorok közül például a másfél singnyi zöld (festett) láda ára 1,5 forintról 1 forintra - azaz 50%-kal csökkent. Egy történelmi időszak árait nagyon sok tényező befolyásolta a háborús konfliktusoktól kezdődően a külföldi áruk beözönléséig. A limitációk mesterséges beavatkozását az árviszonyokba a fenti példa is jelzi, ahol egy tartozék ára nem a limitált értékben jelentkezik a termék, jelen esetben egy bútordarab árában. Ez persze csak a vásárokra szabott árra lehetett érvényes, valószínű, hogy az asztalosok nem ezen az áron - hanem ettől olcsóbban — juthattak a lakatosoktól a bútorokra kerülő fémlemezekhez. Más esetben ugyanis munkájuk nem lett volna nyereséges. Több vizsgálat is rámutat arra, hogy a vas- és fémmüves iparok művelői - elsősorban az alapanyag hozzáférhetősége miatt - nagyobb körzeteket láttak el. Egerben például a XVIII. században kirívóan alacsony ezen iparosok száma, mind a lakosságszám, mind pedig más iparok fejlődési ütemét tekintve.373 373 NEMES Lajos 1975. 71-96. 151
