Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Szuhahuta

ig a szlavóniai, horvátországi kádárok, pintérek és más az erdőmunkához értő specialisták szegődtek el Magyarországon nyári munkára, akik egészen a Zempléni-hegységig eljutottak.325 A helyiek megfogalmazása szerint „gáne- rül” beszélő idénymunkások a Zala folyó és a Dráva között elterülő erdővilág irtásfalvaiból érkeztek.326 327 A hagyomány szerint a bárd használatát tőlük tanulták el a helyiek az 1860-as években.

A gánerek mellett szlovák idénymunkások is dolgoztak ebben az időszakban a mátrai erdőkben Turóc vármegyéből. „A gánerek bárddal dolgoztak, a turóciak flankáccsal. A flankáccsal egy arasztot vágtak egyszerre ”.m A máshol plankácsként ismert eszközt a kevésbé részlet gazdag faragásra használták.328 Az ország más tájairól érkezett famunkásokkal együtt végzett tevékenység újabb eszközök és munkamódszerek megismerését hozta magával és segítette a szuhahutai fafaragókat. Az eszközök használatának is voltak helyi hagyományai. A szekerce nyelét például görbére készítették, azért, hogy le ne vágják az ujjpercüket faragás közben. A szekerce nyelét alul fogták meg, míg az egyenes nyelű faragóét felül a fej közelében.329

Nemcsak a történeti forrásokból tudjuk, hanem a néprajzi adatgyűjtések is bizonyítják, hogy a településen élt a lakók emlékezetében az, hogy a huta bezárása után tértek át a faeszközök készítésére, a fafaragásra.

A falu közvéleménye szerint a (Gyöngyös) solymosiaktól tanulták a famunkákat - a favilla, gereblye, szerszámnyél, zsindely és szökröny készítést - a XIX. század közepén. A fűrész használatával nőtt a termelés és ezzel együtt a választék is.

Az 1880-as évektől kaszanyelet és egy kerékgyártótól megtanulva, jármot is kezdtek készíteni.330 Az ácsolt láda mellett a bútorzatban a szuhahutai specialisták legjelentősebb terméke a szék volt. Ennek készítését a helyi molnárokhoz kötik a településen élők. A molnárok kiváló fafaragók voltak Eszak- kelet-Magyarország szerte, s legtöbbször malmaikat is teljes egészében maguk készítették el. A falu molnárai betelepült, magyar származású mesterek

325 PETERCSÁK Tivadar 2001. 236, PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 122.

326 Szilvágy, Becsvölgye, Pórszombat, Bárszentmihályfa, Kustánszeg, Keményfa, Barabás- szeg, Nova, Zalabaksa. HEGYI Imre 1978. 78.

327 Adatközlő: Stork István 1950.VII. NM EA 2269/A 850.

328 PETERCSÁK Tivadar 1989. 266. Felsőtárkányban például ezzel nagyolták ki a fából a járom formáját, főbb vonalait.

329 Adatközlő: öreg Stork János 1949.X NM EA 2269/A 862.

330 PETERCSÁK Tivadar 2005. 51.

136