Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Szuhahuta

A csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Szuhahutáról is kerültek családok Csehszlovákiába, például a Gembiczkiek közül. Sajnos a megyében gyűjtött szuhahutai szekrényekről nem minden esetben tudjuk, kinek a keze munkája.

Néhány példán keresztül érdemes megvizsgálni díszítő stílusukat. Egy Bodonyban gyűjtött317 darab tölgy- és bükkfából készült, teljes körívek díszítik, melyek belsejében rozetta és forgórózsa látható. A körívek a deszkákon azonos méretben, sormintaszerűen vannak elhelyezve. A körök átmérőjét úgy választották meg - a deszka szélességéhez képest -, hogy azt teljes hosszában azonos méretű, egész mintával tölthessék meg. Nem használtak egyenes vonalakat, rácsokat, illetve szabadrajzot, valamennyi motívum körzővel készült.

Különösen jellemző volt az ácsolt ládák festése. Stork István egyik munkáját 1955 áprilisában filmre vették, ennek alapján jól nyomon követhető a ládakészítés- és díszítés minden mozzanata. A Néprajzi Múzeumban ma is meglévő darab vörösített,318 tetején kék-zöld csíkozás, elején kék-zöld táblázás.

72. kép. Ruhásláda, „szekrény”. Szuhahuta, 1900. DIV N. 63. 102. 35. (Fotó: Lónyai Gyögyné)

317 DIV N. 63. 102. 35.

318 NM. 55.42. 1.

133