Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Miskolc

1. diagram: A céh tagjai 1792-1853 között274

A miskolci asztaloscéh tagjai

A nagy taglétszámmal bíró céh az asztalosok képzésében is fontos szerepet töltött be. Az elfogadott artikulusok pontosan szabályozták a mesterré válás útját:

„Akármely keresztyén vallásban levőket és akármelly Nemzetbélieket kiket alábbírt mód szerint magok mestersége iránt elegendő értelmeket á szokott és ezen Artikulusokban kitett Remekeknek meg készítése által meg mutathattyák ezen Céh tartozik minden kifogás nélkül Mesternek bé venni. ”274 275 276

Az inasnak négy évig kellett szolgálni. Beszegődéskor kettő, legényként történő felszabadításakor pedig, négy rajnai forintot kellett fizetni. Három éves vándorlás után, ha a „ vándorló esztendeirül is elégséges leveleket mutatott” készíthette el a remeket. Az artikulus előírása szerint egy „három fijókos almáriumot író fijókkal és fenn álló almáriummal együtt és architectural együtt és egy Ostáblát”216 kellett a céh által meghatározott idő alatt elkészíteni. Előírhatták az anyagot és a technikát is: „akár keményfábúl, akár kirakott munkával”.

Az általános szabályok alól azonban több kivétel is volt. így például három év tanulóidő után is lehetőség volt az inasok felszabadítására, ha alkalmassága miatt azt a mestere is támogatta. A remeklésnél pedig, az özvegy mestemét vagy leányát feleségül vevő legénynek csak a sakktáblát kellett elkészíteni. A remek elfogadása után a mestertaksa 15, vidéki mesterek esetén 7 forint volt.

274 VERES László adatai nyomán. 2005. 93.

275 A Miskolc városában felállítandó Asztalos Társaság Articulusai- 1796. HÓM. HTD. 76. 10. 5.

276 A sakkhoz használt tábla régies megnevezése. MÉK(Főszerk. PUSZTAI Ferenc) 2004. 1019.

119