Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
BEVEZETÉS
A teljes kép megvizsgálásához a Heves Megyei Népművészeti Adatbázisban szereplő tárgyakon túl át kellett tekinteni a szomszédos megyékre vonatkozó tárgyi anyagot is a megyei és az országos múzeumokban. A határon túli múzeumok közül pedig a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a rozsnyói Bányászati Múzeum anyagát volt alkalmam megvizsgálni15. Rimaszombaton a leírókartonok mellett a múzeum számítógépes adatbázisát is használhattam. A XIX-XX. századból köz- és magángyűjteményekben fennmarad viszonylag nagy számú bútor alapján lehetőség kínálkozott az észak-magyarországi bútorkészítő központok stílusjegyeinek a vizsgálatára. A kutatás kiterjedt a történeti változás vizsgálatára, mely elsősorban a készítés során alkalmazott megoldások, színek, a díszítésben alkalmazott technikák, a díszítőmotívumok, méretek, arányok, forma, anyagfajták tekintetében kereste a központok stílussajátosságait. A központok többségében jól regisztrálható stílusválto- zások okait vizsgálva, arra is igyekeztem választ kapni, hogy mennyiben „diktálta” egy adott bútorközpont az újabb stílusjegyeket viselő bútorok divatját, illetve mennyiben befolyásolta ezt a „fogyasztók” oldala, a parasztság új típusú igényei a népi lakáskultúrában. Kutattam, hogy összességében melyek voltak azok a hatások az egyes korszakokban, amelyek révén egy tradicionális falusi közösség befogadta a megváltozott stílusú bútorokat a lakóház szobájába. Ugyanakkor azt is figyelembe kellett venni, hogy a változás nem egyszerre zajlott. A különböző stílusú bútorokat gyakran egymás mellett használták. A parasztságnak csak szűk rétege engedhette meg, hogy a teljes bútorzatot egyszerre cserélje egy újabb típusúra, stílusúra. A paraszti szemléletmód egyébként sem tette lehetővé, hogy még használható tárgyakat, eszközöket kidobjanak. Ráadásul a bútorok egy részéhez érzelmi kötelék is fűzte különösen az asszonyokat, hiszen ezek kelengyebútorként, szüleik házasságkötésükre adott ajándékaként kerültek tulajdonukba. A hagyomány konzerváló ereje különböző volt térben és időben is Északkelet-Magyarország területén. Ugyanakkor még ugyanazon etnikai csoportnál, például a palócoknál is máshogy zajlott a bútorzat változása a XIX. században az asztalosbútor elterjedésekor, mint a huszadik század első felében a festett bútorzat eltűnésekor. Az egyes bútortípusok más és más technikai megoldásokat, díszítésmódokat igényeltek, illetve kínáltak. A bútorzat alakjában, megformáltságában 15 A Szlovákiában lévő múzeumok hivatalos nevei: Gemerskeho-malohontské múzeum - Rimavská Sobota, Banícke múzeum - Roznava. 10
